Egy 2007-ben, fiókaként gyűrűzött békászó sast figyeltek meg április közepén, Monok határában
– számolt be róla a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
(Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Paráda Zsolt).
A megfigyelt sas már évek óta a területen fészkel, de csak most sikerült olyan fényképet készíteni róla, amin olvasható a gyűrűje. A madár innen mindössze 24 kilométerre kelt ki, Tolcsva határában, ahol 18 évvel korábban kapta a jelölőgyűrűjét (Firmánszky Gábor). Bár a teljes gyűrűszámot nem sikerült lefényképezni, csak az utolsó három karaktert, már ezzel is sikerült egyedileg azonosítani a madarat. Magyarországon eddig 120 békászó sast gyűrűztek, többségüket fiókakorukban, az 1980-as, 90-es években. 2007-ben összesen öt példányra került gyűrű, háromra a Zemplénben, kettőre pedig a Kelet-Cserhátban.
Az itthon megjelölt békászó sasok közül korábban öt madár került meg, kettő itthon, kettő Szlovákiában és egy Törökországban. A most megfigyelt gyűrűs békászó sas a hazai jelöltek közül az eddig ismert legidősebb példány.
A Kelet-Európai elterjedésű békászó sas Magyarországon ritka fészkelő. Hosszútávú vonuló, a telelőterülete Délkelet-Afrika szubtrópusi része. Fokozottan védett, a hazai fészkelőállománya 29 – 36 pár körül van, amik néhány középhegységi, dombsági erdőben fészkelnek.
További információ és megkerülési térképek a békászó sasról a Tudástár Magyarország madarai oldalon.
Békászó sas – a Kárpát-medence rejtőzködő királya
A békászó sas, vagy más néven kisebb békászó sas, hazánk egyik legritkább és leginkább veszélyeztetett ragadozó madara. Kelet-Európa, a Balkán és a Kaukázus erdeiben fészkel, de a fajt a hosszú vándorútja teszi igazán különlegessé: minden évben több ezer kilométert repül, hogy Délkelet-Afrikában, főleg Tanzánia és Zambia környékén teleljen.
Vándor a kontinensek között
A békászó sas tavasszal érkezik vissza Európába, jellemzően április végén, hogy fészkét kialakítsa. Ősszel, szeptember-október tájékán indul vissza Afrikába. Egyetlen év alatt akár 10 000 km-nél is többet repül, és mindezt évente kétszer!
Fészeképítés és fiókák
- A faj magányos fészkelő, a párok egymástól távol, több kilométeres területeken élnek.
- Fészkét középhegységi vagy dombsági vegyes erdőkben alakítja ki, jellemzően nagyobb fákra.
- Évente egy fiókát nevel sikeresen, mivel a fajra jellemző a kainizmus – azaz az erősebb fióka gyakran elpusztítja a gyengébbet.
- A tojásrakás májusban történik, a fióka júliusra válik röpképessé
Étkezési szokásai
Nevéhez híven a békászó sas elsősorban kétéltűeket, különösen békákat fogyaszt, de emellett kisrágcsálókat, madárfiókákat, hüllőket és rovarokat is zsákmányol. Táplálékát főleg mezőgazdasági területeken, kaszálókon és mocsaras réteken szerzi be.
Rokon fajok
Legközelebbi rokona a nagy békászó sas (Clanga clanga), amely valamivel nagyobb termetű, sötétebb tollazatú, és ritkábban fordul elő hazánkban. A kettőt gyakran össze is tévesztik, noha viselkedésükben és vonulási szokásaikban is vannak különbségek.
Történelmi háttér
A sasok évszázadok óta a hatalom és szabadság szimbólumai. A békászó sas, bár kevésbé ismert, mint a rétisas vagy a parlagi sas, mégis a természet csendes hőse: rejtőzködő, kitartó, hosszú távokat bejáró vándor.
A 18 éves példány, amelyről most újra fotó készült Monok környékén, igazi természetvédelmi sikertörténet: nemcsak a madár alkalmazkodóképességéről árulkodik, hanem arról is, hogy a hazai természetvédelmi munka valódi eredményeket hozhat.
Tudtad?
- A világon a legidősebb ismert békászó sas egy lett példány volt, amelyet 26 éves korában azonosítottak.
- A madarak gyűrűzése segíti a kutatókat a vonulási útvonalak, túlélési arányok, populációváltozások nyomon követésében.
- Magyarországon mindössze 29-36 pár fészkel évente, így minden egyes példány sorsa kiemelkedően fontos.
