Sokan úgy gondolják, hogy a gyógyszer bevételekor teljesen mindegy, milyen folyadékot választanak. Egy friss magyar kutatás azonban arra utal, hogy bizonyos esetekben ez egyáltalán nem így van. A Semmelweis Egyetem szakemberei arra figyelmeztetnek, hogy egyes lúgos ásványvizek és gyógyvizek jelentősen befolyásolhatják bizonyos gyógyszerek működését, még mielőtt azok a szervezet megfelelő pontjára eljutnának.

A kutatás eredményeit a Pharmaceutics tudományos folyóirat közölte, és a vizsgálatok szerint különösen a gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott készítmények lehetnek érzékenyek arra, milyen itallal veszik be őket.

Már a pohárban megkezdődhet a gyógyszer védőrétegének károsodása

A gyomornedv-ellenálló gyógyszereket speciálisan úgy fejlesztik ki, hogy hatóanyaguk ne a gyomorban, hanem csak később, a bélrendszerben szabaduljon fel. Erre azért van szükség, mert egyes hatóanyagokat a gyomorsav lebontana, más készítmények pedig irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját.

A Semmelweis Egyetem kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy különböző italok milyen hatással vannak erre a védőbevonatra. Összesen 22 népszerű folyadékot elemeztek, majd hét italt részletes laboratóriumi tesztnek is alávetettek. A vizsgálatban többféle ásványvíz, gyógyvíz, csapvíz, szűrt víz és almalé is szerepelt.

Az eredmények meglepőek voltak. Egyes magas ásványianyag-tartalmú, lúgos vizek esetében a védőbevonat már néhány perc elteltével károsodni kezdett. Bizonyos gyógyvizeknél öt perc után is érzékelhető változást tapasztaltak, hosszabb, 15-30 perces érintkezés során pedig egyes készítményekből a hatóanyag több mint 90 százaléka idő előtt felszabadulhatott.

Ez azt jelentheti, hogy a gyógyszer nem ott fejti ki hatását, ahol eredetileg tervezték.

Reflux, fájdalomcsillapítók és pszichiátriai készítmények is érintettek lehetnek

A kutatás szerint a jelenség több olyan gyógyszercsoportnál is jelentős lehet, amelyek gyomornedv-ellenálló bevonatot használnak. Ide tartozhatnak bizonyos reflux elleni készítmények, gyomorvédő gyógyszerek, egyes pszichiátriai szerek, valamint gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók is.

Amennyiben a hatóanyag túl korán, még a gyomorban felszabadul, az csökkentheti a kezelés hatékonyságát, szélsőséges esetben pedig akár teljesen meg is akadályozhatja a kívánt hatás kialakulását.

Meglepő módon az almalé jobban teljesített

A vizsgálatok során nem minden ital viselkedett ugyanúgy. A kutatók azt tapasztalták, hogy a savasabb folyadékok kevésbé károsították a gyógyszerek speciális bevonatát.

Az almalé például kifejezetten stabil környezetet biztosított a tesztek elején. A kutatók szerint ebben a közegben a hatóanyag idő előtti kioldódása alig volt mérhető, így a bevonat jóval ellenállóbb maradt, mint számos lúgos ásványvíz esetében.

Sok betegtájékoztató nem ad egyértelmű útmutatást

A kutatócsoport 103 különböző gyomornedv-ellenálló gyógyszer alkalmazási előírását is elemezte. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb betegtájékoztató nem fogalmaz elég pontosan.

Számos készítmény esetében egyáltalán nem szerepel, hogy milyen folyadékkal kell bevenni a gyógyszert, más esetekben csupán annyi olvasható, hogy „folyadékkal” vagy „vízzel” ajánlott alkalmazni. Mindössze néhány dokumentum adott konkrét javaslatot a megfelelő ital kiválasztására.

Ez részben magyarázhatja, hogy sok beteg nincs tisztában a helyes gyógyszerbevétel jelentőségével.

Különösen fontos lehet idősek és gyermekek esetében

A szakemberek szerint a probléma még nagyobb jelentőséget kaphat azoknál, akik nyelési nehézségek miatt felnyitják a kapszulákat vagy a gyógyszert valamilyen ételbe, például joghurtba vagy almapürébe keverik.

Ez gyakran előfordul időseknél, gyermekeknél vagy torokfájással küzdő betegeknél. Ilyen esetekben különösen fontos lehet az orvossal vagy gyógyszerésszel történő előzetes egyeztetés.

„A kis gyógyszerszemcse nem tudja, hogy a bélben van-e, vagy még csak a pohárban. Ha a közeg kémhatása hasonló, a bevonat ugyanúgy elkezdhet leoldódni. A szakmában magától értetődőnek számít, hogy a gyógyszereket egyszerű csapvízzel vesszük be, de a betegek számára ez ma már nem mindig egyértelmű, hiszen rengetegféle ásvány- és gyógyvíz kapható” – mondja dr. Kállai-Szabó Nikolett, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának egyetemi docense.

A gyógyszertárakban dolgozó szakemberek is rendszeresen találkoznak félreértésekkel.

„A gyógyszertárban is látjuk, hogy sok beteg nincs tisztában azzal, mennyire számít, mivel veszi be a gyógyszerét. Pedig ez is befolyásolhatja, hogy megfelelően működik-e a terápia” – hangsúlyozza Demeter Adrienn, a tanulmány első szerzője.

Mit tanácsolnak a kutatók?

A szakemberek kiemelik, hogy az eredmények nem azt jelentik, hogy az ásványvizek vagy gyógyvizek önmagukban károsak lennének. A kutatás legfontosabb üzenete sokkal egyszerűbb: bizonyos gyógyszerek esetében a hagyományos csapvíz továbbra is a legbiztonságosabb választás.

A kutatók szerint érdemes figyelmesen elolvasni a betegtájékoztatót, és kétség esetén gyógyszerész vagy kezelőorvos tanácsát kérni. Egy apróságnak tűnő döntés – hogy milyen itallal vesszük be a gyógyszert – ugyanis a kezelés eredményességét is befolyásolhatja.

A Milliók követhetik el ezt a hibát nap mint nap a gyógyszereikkel bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A Balaton vízminőségéről sokszor esik szó, de kevesen tudják, hogy a tó védelmében nemcsak az algák és a tápanyagok kiszűrése a kulcs, hanem egy sokkal modernebb kihívás is: a gyógyszermaradványok eltávolítása. Egy friss hazai kutatás most először mutatta meg részletesen, milyen szerepet játszik ebben a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR).

Meglepő felfedezés: gyógyszermaradványok a vízben

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Pannon Egyetem Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központja, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói egy teljes évet felölelő vizsgálatot végeztek a Kis-Balaton térségében.

A Journal of Water Process Engineering folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók 41 különböző gyógyszerhatóanyagot azonosítottak a be– és kifolyó vizek mintáiban, amelyeket 10 hatóanyagcsoportba soroltak. A leggyakrabban előforduló vegyületek között szív- és érrendszeri gyógyszerek, hormonok, szorongásoldók, opioidok, helyi érzéstelenítők és egyes antidepresszánsok hatóanyagai szerepeltek.

Miért pont itt jelennek meg ezek az anyagok?

A Kis-Balaton vízgyűjtő területe különleges adottságokkal rendelkezik. A térségben több jelentős gyógyturisztikai központ található, például Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány, miközben a Zala folyó nagy mennyiségű tisztított szennyvizet is a rendszerbe szállít.

Nemzetközi összehasonlításban a terület gyógyszerterhelése közepesnek számít, vagyis nem kirívó, hanem jól illeszkedik azokhoz az értékekhez, amelyeket más, sűrűn lakott vagy gyógyturisztikailag hasznosított régiókban is mérnek.

Nem egyforma minden évszakban – a szennyezés „mozog”

A vizsgálatok egyik fontos tanulsága, hogy a gyógyszerhatóanyagok mennyisége jelentős tér- és időbeli ingadozást mutat. A kutatók szerint a legfontosabb bejutási útvonal a Zala folyó és a Kiskomáromi-csatorna, ugyanakkor az egyes évszakok között nagy különbségek figyelhetők meg mind az anyagok számában, mind azok koncentrációjában.

Ez azt jelenti, hogy a vízterhelés nem állandó, hanem a hidrológiai viszonyokkal és az emberi tevékenységgel együtt változik.

Jó hír: a Kis-Balaton valóban szűr

A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy a Kis-Balatonba érkező gyógyszerhatóanyagok több mint fele a tározóból kifolyó, Balatonba jutó vízben már nem mutatható ki. Ez azt jelzi, hogy a KBVR az év nagy részében hatékonyan csökkenti a mikroszennyezők mennyiségét.

Ugyanakkor a kép nem teljesen fekete-fehér: bizonyos hormonok, epilepszia elleni szerek és nem-szteroid gyulladáscsökkentők időszakosan akár dúsulást is mutathatnak a kifolyó szakaszon.

Miért tűnhet úgy, mintha a rendszer „szennyezne”?

Az elemzések szerint az elfolyó vízben időnként mért magasabb koncentrációk nem új szennyezésből származnak, hanem a Kis-Balatonban zajló természetes belső folyamatok következményei. Jellemzően az üledékből való felszabadulás okozza a jelenséget.

Ezért fordulhat elő, hogy a tározó rendszer átmenetileg „szennyező” forrásként jelenik meg a mérésekben, miközben hosszabb időtávon összességében mégis védelmi szerepet tölt be.

Mi a tanulság a Balaton jövője szempontjából?

A kutatás egyértelmű üzenete, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer nemcsak tápanyag-csapdaként, hanem modern értelemben vett mikroszennyező-szűrőként is működik. Megfelelő üzemeltetéssel és vízkezeléssel az időszakos dúsulások hatása csökkenthető, így a rendszer hosszú távon is kulcsszereplője maradhat a Balaton vízminőségének megőrzésében.

Forrás: HUN-REN

A Így óvja a Balatont egy kevéssé ismert vízvédelmi rendszer bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A legújabb hazai kutatási eredmények alapján a talajba kerülő gyógyszermaradványok viselkedése sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen tényezővel magyarázni lehetne. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a talajminőség és a környezeti kockázatok felmérése új megközelítést igényel, mert a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás együttesen, időben változó módon hatnak a gyógyszermolekulák sorsára.

„Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja.”

Láthatatlan maradványok a talajban – hogyan kerülnek oda?

Miközben egyre több szó esik a gyógyszermaradványok ivóvízben való jelenlétéről, jóval kevesebb figyelem irányul arra, hogy ezek a vegyületek a talajban is felhalmozódhatnak. A karbamazepin, a diklofenák vagy a 17α-etinilösztradiol például szennyvízzel, öntözővízzel vagy szennyvíziszappal kerülhet ki a környezetbe.

A talajba jutott molekulák sorsát elsősorban az határozza meg, mennyire képesek megkötődni a talajrészecskéken. Ha a kötődés erős, helyi feldúsulás következhet be, amely később a növények révén a táplálékláncba is bejuthat.

A gyökérsavak szerepe: megkötés vagy továbbvándorlás?

Az első vizsgálatban a kutatók a gyökérzónában képződő szerves savak hatását elemezték. A kis molekulájú gyökérsavak képesek növelni a karbamazepin és a diklofenák megkötődését, különösen olyan talajokban, ahol alacsony a szervesanyag-tartalom.

A 17α-etinilösztradiol azonban már a gyökérsavak nélkül is erősen kötődik a talajszemcsékhez, vagyis ezek a molekulák jóval tartósabban maradhatnak a talaj közelében. Mivel a gyökérsavak koncentrációja évszakonként változik, a gyógyszermaradványok talajbeli jelenléte is időben módosulhat – ez pedig a növényekbe jutó hatóanyag mennyiségére is hatással van.

A hőmérséklet is döntő tényező

A második kutatás a hőmérséklet hatását vizsgálta, amely kiderült: alapvetően meghatározza, hogy a gyógyszermaradványok kötődnek-e vagy éppen felszabadulnak.

Míg a diklofenák erősebben kötődik melegebb talajban, az ösztrogénszármazék és a lidokain inkább hűvösebb környezetben stabil. A kutatók arra is rámutattak, hogy több mikroszennyező együttes jelenléte tovább bonyolítja a termodinamikai egyensúlyt.

Szervesanyag-lebomlás: hónapok alatt változik minden

A harmadik kutatás a talaj szervesanyag-átalakulásának időbeli dinamikájával foglalkozott. A vizsgálat feltárta, hogy a lebomlás sebessége és intenzitása jelentősen befolyásolja, mennyi ideig maradnak a gyógyszermaradványok megkötve, illetve mikor válnak mobilissá.

A vegetációs időszak elején teljesen más viselkedést mutatnak a molekulák, mint később, amikorra a talaj szervesanyag-összetétele megváltozik. Ez azt jelenti, hogy a környezeti kockázatok időben hullámzóak, ezért a mintavételkor a talaj aktuális állapota elengedhetetlen információ.

Mit jelent mindez a környezeti kockázatok felmérése szempontjából?

A három kutatás együttes eredménye azt üzeni: a talajba kerülő gyógyszermaradványok viselkedése egy komplex, többtényezős rendszer, amely folyamatosan változik.

A gyökérsavak rövid távon módosítják a megkötődést, a szervesanyag-lebomlás hónapok alatt újrarendezi a talaj kötési viszonyait, a hőmérséklet pedig folyamatosan beleszól ebbe a folyamatba.

A kutatók szerint ezért elengedhetetlen a hosszú távú, sokváltozós vizsgálat, mivel:

„A talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.”

A kutatás fő résztvevői: Bauer László, Szabó Lili, Szalai Zoltán (ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont)

A A kutatók kimondták: időzített bomba lehet a talajban maradó gyógyszermaradvány bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Ez az új, 2024-ben életbe lépett rendszer a korábbi önkéntes adatszolgáltatásra épülő ESVAC jelentést váltotta fel, és immár kötelező adatközlést ír elő minden EU-tagállam számára. Az újdonság nemcsak a forgalmazott antibiotikum-mennyiségek pontosabb nyomon követését biztosítja, hanem a tényleges felhasználási adatokat is rögzíti.

Kiemelt változás a mutatószámok terén is történt: a jelentésben a korábban megszokott mg/PCU érték helyett az antibiotikum-használatot már mg/kg biomassza alapján számítják, ami még árnyaltabb képet ad az állategészségügyi gyakorlatról.

Magyarország az elérhető friss adatok szerint két helyet javítva jelenleg már csak a hetedik legnagyobb antibiotikum-forgalmazó az uniós rangsorban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hazai értékek közelítik az EU-s átlagot – ami fontos előrelépés az antimikrobiális rezisztencia (AMR) visszaszorítása érdekében.

Az ESUAvet-jelentés közérthetőbbé tétele érdekében az EMA 2025. június 3-án egy ingyenes online tájékoztató eseményt is szervez. A webináriumra elsősorban gyakorló állatorvosokat várnak, akik kulcsszerepet játszanak a felelős antibiotikum-használat terén, de a regisztráció minden érdeklődő számára nyitott.

A jelentés és az esemény részletei az EMA hivatalos weboldalán elérhetők, a hazai adatok részletes értékelésére pedig hamarosan a Nébih honlapján is sor kerül.

Forrás: NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal)

A Kevesebb antibiotikum az állatoknak – látványos javulás Magyarországon! bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A nemzetközi Eurostars projekt (E! 11304 SwitchItOn) egy új genetikai eszköztárat hozott létre genomkapcsolók kifejlesztésével, ami által egy áttörést jelentő, új eljárást bocsát a kutatás számos területe rendelkezésére. A SwitchItOn rendszer a biológiai kutatásokban jelenleg használt genom kapcsoló eszközökhöz hasonlóan lehetővé teszi egyszerre több gén (transzgének illetve endogén gének egyaránt) együttes szabályozását, egymástól függetlenül, ám azok kiegészítő alternatívájaként olyan sejtmodellekben is működik, ahol azok nem alkalmazhatók. A sejtalapú és állati modellek alapvető fontosságúak az emberi betegségek patofiziológiájának felderítésében és karakterizálásában, emellett fontosak a betegségek célpontjainak azonosításában, és az új gyógyszerhatóanyagok illetve kezelések in vivo értékelésében. Az olyan állati modellek, amelyek a több célponton ható betegségek, például a daganatok, vizsgálatára alkalmasak, nagy értékkel bírnak, és növelik annak esélyét, hogy a klinikai vizsgálatok sikeresek lesznek. Ennek segítségével új gyógyszerhatóanyagok alacsonyabb költségekkel és rövidebb időn belül kerülhetnek piacra. Az új genomszerkesztő technológiák (pl. ZFN, TALEN vagy a CRISPR/Cas9) lehetővé teszik a genom szinte tetszőleges pontjának szerkesztését: pl. a CRISPR/Cas9 rendszer alkalmazásával tetszőleges operátor elemeket juttathatunk a genomba, aztán ezek indukálásával akár több endogén gén kifejeződését is szabályozhatjuk egymástól teljesen függetlenül.
„A SwitchItOn olyan, az emberi betegségek modelljeiben működő, második generációs genomkapcsolókat állított elő, amelyekre egyre növekvő igény van az akadémiai intézmények és a pharma cégek részéről.” – mondta Dr. Cseh Sándor, a magyar biotechnológiai kisvállalat ügyvezetője.
„Olyan új genomkapcsolókat fejlesztettünk ki, amelyek lehetővé teszik transzgének egymástól független ki- és bekapcsolását. Az indukálható rendszer három fajtájának (MphrA, ttgR és a RuX) prototípusai már a konzorcium rendelkezésére állnak. A projekt keretében megnöveltük a prototípusok specificitását, indukálhatóságát, érzékenységét és reprodukálhatóságát. A kifejlesztett új génkapcsolók esetében kritikus, hogy a komponensek ne csupán egy fordított fenotípust eredményezzenek, hanem megfeleljenek a konkrét biológiai vagy orvosi kérdéseket felvető, indukálható génexpressziós kísérlet számos további kritériumának is.” – magyarázta Dr. Lőrincz Zsolt, a TargetEx tudományos igazgatója.
„A projekt során a TargetEx egy finoman szabályozható és hatékony emlős expressziós rendszert fejlesztett ki. Emellett, mint az indukálható expressziós rendszerek végfelhasználója, értékelte és tesztelte a rendszereket indukció, reverzibilitás, kinetika, toxicitás és háttérzaj intenzitás tekintetében. A projekt végpontja a reverz génkapcsoló technológia piaci elérhetősége volt, amely így képes kielégíteni a technológiát hasznosító kutatók főbb igényeit.” – tette hozzá Dr. Zsigmond Áron, a projekt főmunkatársa.
„A pályázati támogatás nélkül projektünk nem valósulhatott volna meg. A projektben felmerülő költségek ~75%-át negyedrészben az Európai Bizottság, háromnegyed-részben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap forrásából finanszírozta a Magyar Kormány (szerződésszám: NEMZ_16-1-2017-0003). A nemzetközi konzorciumot felépítő svájci PolyGene AG és Zürichi Egyetem, valamint a spanyol Nostrum Biodiscovery mellett a TargetEx számára is a projektben létrejövő eredmények jelentős fejlődést és előrelépést jelentenek majd mind szakmai, mind üzleti téren.” – zárta értékelését Dr. Cseh Sándor.
A TargetEx Kft. (www.targetex.hu, info@targetex.com) 2002-ben alakult, 100% magyar tulajdonban levő, független, biotechnológiai kisvállalkozás. Szolgáltatásait és termékeit a gyógyszerkutatás és fejlesztés korai, preklinikai fázisában szükséges biológiai tevékenységek piaci szegmensében kínálja mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban. A TargetEx Kft. szolgáltatások nyújtása mellett nemzetközi és magyar tudományos kutatás-fejlesztési együttműködésekben is részt vesz. A társaság versenyelőnyét a képzett kutatógárda és az általuk végzett munka elismert szakmai színvonala jelenti.

A Új genom kapcsolók humán kórképek második generációs in vivo modelleihez bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.