Több mint kilenc hónappal a Gárdony közelében történt, példátlan méretű olajszennyezés után sem tisztázódott számos kulcsfontosságú részlet az esetről. A Greenpeace most nyílt levélben fordult a MOL-hoz, egy sor égető kérdéssel, amelyek választ követelnek. Az aktivisták elszántságát csak fokozza, hogy a történtek a magyar környezetvédelem egyik legsúlyosabb és legrejtélyesebb szennyezéseként vonultak be a köztudatba.

Mi történt pontosan Gárdonynál – és miért nem állították le azonnal a szivárgást?

A Greenpeace levelében rámutat: a közel félmillió liter üzemanyag legalább hét héten keresztül szivároghatott ki a föld alatti vezetékből, mielőtt a MOL október közepén megtalálta volna a szivárgás pontos helyét. Ez alatt az időszak alatt azonban nem csupán a környezet károsodott – a vállalat döntései is komoly kérdéseket vetnek fel. A nyilvánosságra hozott nyilatkozatok és interjúk alapján a zöldszervezet szerint felmerülhet a gyanú, hogy a MOL már a szivárgás észlelése után is folytatta az üzemanyag szállítását a Százhalombatta–Pécs vezetékpáron.

Miért döntött úgy a MOL, hogy több százezer liter üzemanyagot hagy kifolyni Gárdonynál?

Ez az egyik legmegdöbbentőbb kérdés, amelyre a Greenpeace választ vár. Ugyanis a környezetvédők szerint, ha a MOL már tudott a csővezeték meghibásodásáról, akkor érthetetlen, miért nem állították le azonnal a szállítást – ahogyan azt a jogszabályok és az iparági szabványok is megkövetelnék.

A Greenpeace szakértői szerint a magyar környezetvédelmi törvények és a nemzetközi protokollok is egyértelműen kimondják: szivárgás esetén a szállítást azonnal meg kell szakítani, a bejelentést pedig legkésőbb 24 órán belül meg kell tenni. Ehhez képest a vezetéket napok helyett hetekig működtették tovább. Ez nemcsak jogsértő lehet, hanem példátlan felelőtlenséget is sejtet.

Súlyos hiányosságok a tájékoztatásban

A zöldszervezet sérelmezi azt is, hogy a MOL kezdetben csak töredékét jelentette be a ténylegesen eltűnt üzemanyagnak. Miközben a belső számításaik szerint legalább 300 köbméteres veszteséggel kellett volna számolniuk, a hatóságoknak mindössze 10 köbmétert jelentettek. Ez pedig nemcsak etikátlan, hanem súlyos bizalomvesztéshez is vezet.

Rákkeltő anyagok a talajban? – a megtisztítás kérdőjelei

Nem csupán a szivárgás és annak következményei okoznak aggodalmat, hanem az is, hogyan kívánják helyreállítani a szennyezett területet. A Greenpeace szerint az eddig ismert kármentesítési célértékek elfogadhatatlanul megengedőek: olyan mértékű szennyezést hagynának a talajban, ami a rákkeltő anyagok határértékének sokszorosa lehet. A civil szervezet részletes információt kér arról, milyen protokoll alapján zajlik a terület megtisztítása, és valóban betartják-e az ígéreteiket.

A Greenpeace nyílt kérdései a MOL-hoz:

A Greenpeace az alábbi kérdésekre várja a MOL válaszát:

• Pontosan melyik napon észlelték a csővezetéken a szivárgást?
• Hány napra állították le az üzemanyag-szállítást a szivárgás észlelése után?
• Hány napon át szállítottak üzemanyagot a Százhalombatta–Pécs csővezetéken a szivárgás tudatában?
• Miért nem a MOL számára ismert teljes, legalább 300 köbméter üzemanyaghiányt jelentették, mint potenciális szennyezést a hatóságok felé? Reális-e, hogy 60 bar nyomás esetén több lyuk van egyszerre a csövön? Volt erre már valaha példa? Ez azért fontos, mert amikor Önök megtalálták a szivárgást, csupán 10 köbméter kiömlését jelentették be a hatóságok felé, pedig ismert volt, hogy legalább 300 köbméteres a hiány.
• Hány köbméter, ill. liter üzemanyag folyt ki a szivárgás észlelését követően a 487 köbméterből a szivárgás helyének október 16-i megtalálásáig? Kérjük, ezt az értéket olyan pontosággal adják meg, amennyire csak lehet.
• A szivárgás detektálását követő leállás, majd az azt követő újraindítás után mennyi üzemanyagot szállítottak a vezetéken, amikor a MOL által adott interjúk szerint a legfontosabb cél a szivárgás helyének megállapítása és a szennyezés megakadályozása volt?
• Milyen protokoll, szakmai érvek mentén született az a döntés, hogy újraindítják a szállítást, és hogy a keresést heteken át, jelentős szivárgás mellett folytatják?

Továbbá a Greenpeace az alábbi tisztítási kérdésekben is választ vár:

• Mi a szennyezett területre meghatározott kármentesítési célérték, ez mennyivel jelentősebb, mint a normál (B) határérték az izolációs fallal lehatárolt területen belül?
• Mit vállal a MOL, mennyire tisztítják meg a területet? Milyen koncentrációban hagynak szennyezést a helyszínen, vállalnak szigorúbb értéket, mint a jelenlegi kármentesítési célérték, ami sokszorosa lehet a normál szennyezettségi határértéknek?
• A gárdonyi önkormányzati meghallgatáson elhangzott, hogy a talajrészecskékhez tapadt szennyezést (pl. PAH) a jelenlegi mentesítés nem tisztítja meg. Milyen terveik vannak ennek a kárnak a mentesítésére? Valóban fogják-e folytatni a szennyezett terület megtisztítását, mint ahogy azt a MOL képviselője megígérte az Átlátszó videójában? Mikor ismerhetjük meg ennek az ütemtervét?
• Van-e a MOL-nak ismerete arról, hogy vertikálisan, azaz a 16 méteres agyagos réteg alatt milyen mértékben terjedt el a szennyezettség?

A levél végén Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője így fogalmaz:

„Nagyon köszönjük, hogy válaszaikkal segítenek tisztán látni ebben az ügyben, és ezzel végre környezetvédelmi szempontból felelősen kezelik a kialakult helyzetet. Ez mindannyiunk közös érdeke.”

A sajtóközleményt és a kép forrása: GreenPeace Magyarország, a kép szerzője: Greenpeace / Dörgő Zsuzsi

A Több száz tonna üzemanyag szivárgott ki – miért nem értesítette a MOL a hatóságokat? bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.