Egy 13 éves mohácsi diáklány, Markovics Szonja, óriási sikert ért el a világ egyik legrangosabb gyermek-térképrajzversenyén. Az ICA (International Cartographic Association) által kétévente meghirdetett nemzetközi megmérettetés döntőjében első helyezést ért el „Ez a kedvencem” című munkájával.

Hogyan zajlik a verseny?

A Barbara Petchenik emlékére 1993 óta rendszeresen megrendezett verseny célja, hogy a gyerekek saját szemszögükből mutassák be, hogyan látják a világot, és mit jelentenek számukra a térképek. Az idei téma a „Térképek a mindennapokban” volt.

A vancouveri döntőbe 34 országból 180 alkotás jutott be. A rajzokat négy korcsoportban értékelték, 6-tól egészen 15 éves korig.

Magyarország képviselete

Hazánk idén is több pályaművel indult a nemzetközi mezőnyben. A magyar rajzokat egy országos verseny előzte meg, amelyet az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet szervezett a GDi Magyarország támogatásával. Erre az országos fordulóra 38 település 46 iskolájából 182 mű érkezett. Ezek közül választották ki azt a hat pályaművet, amelyek végül Magyarországot képviselték a világversenyen.

A magyar győzelem részletei

A mohácsi diák, Markovics Szonja a 13–15 éves korcsoportban indult, és térképrajza 38 pontot szerzett a zsűritől és a közönségtől. Ezzel magabiztosan előzte meg az indonéz versenyző 28 pontos munkáját és az ecuadori pályázó 23 pontos alkotását.
Szonja felkészítő tanára Bosnyák Mihály volt (Alexandra Kiadó).

A zsűriben 28 ország képviselői foglaltak helyet, emellett a 10 fős nemzetközi bírálóbizottság és a kiállítás látogatói is szavazhattak.

Magyar sikerek a múltban

Magyarország eddig minden egyes, korábban megrendezett nemzetközi gyermek-térképrajzversenyen jelen volt, és már több alkalommal díjat is hazahozott. Ez az idei győzelem tovább erősíti a magyar diákok nemzetközi hírnevét a térképészet különleges világában.

Ünnepélyes díjátadó és kiadvány

Az oklevél átadására 2025. október 1-jén kerül sor a GDi Solutions Day 2025 konferencián, amelyet a budapesti Aquaworld Resort szállodában rendeznek.
A verseny legjobb pályaműveit – köztük Szonja rajzát is – az Esri Press gondozásában megjelenő Children Map the World című könyvsorozatban is közzéteszik.

A Világsiker! Magyar diák rajza lett a legjobb a nemzetközi versenyen bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Magyarország fiatal elméi újra bizonyították, hogy a logika és kreativitás hazája vagyunk: minden egyes magyar versenyző éremmel tért haza az idei Nemzetközi Matematikai Diákolimpiáról! A világ legokosabb fiataljai mérték össze tudásukat 2024. július 10–20. között Ausztráliában, és a magyar csapat a 110 résztvevő ország közül a 14. helyen végzett.

A hatfős magyar csapat tagjai:

1. Bodor Mátyás és Szakács Ábel: aranyérem
2. Czanik Pál, Holló Martin, Varga Boldizsár: ezüstérem
3. Molnár István Ádám: bronzérem

A diákokat Dobos Sándor, a legendás budapesti Fazekas Gimnázium tanára készítette fel, a csapat szakmai vezetője pedig Harangi Viktor, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt.

A dobogó legfelső fokait Kína, az Egyesült Államok és Dél-Korea csapatai szerezték meg, de Magyarország ismét az élvonalba tartozik – ez az eredmény önmagáért beszél!

Ráadásul két év múlva hazánk rendezi meg a világ legnagyobb középiskolai matematikai versenyét, a szervezés már el is indult a HUN-REN Rényi Intézet lelkes csapata és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával.

A Kína, USA, Dél-Korea… és Magyarország! – Így kerültünk a világ élmezőnyébe bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Hat hellyel javult Magyarország pozíciója az IMD friss nemzetközi versenyképességi rangsorában, amivel a 48. helyet szerezte meg. Az eredmény azt jelenti, hogy bár a trend biztató, a középmezőnyben ragadtunk, és bőven van hová fejlődni. Az európai és globális elit mezőnyét – Svájcot, Szingapúrt, Hongkongot – egyelőre távolról figyelhetjük.

A kormány azt hangsúlyozza, hogy a 15 vizsgált alfaktor közül Magyarország 15-ben javítani tudott. A legnagyobb előrelépés a technológiai infrastruktúrában és az intézményi környezetben történt, míg a legjobban teljesítő területek közé a külkereskedelem, az árak és a kutatási infrastruktúra tartoztak.

A vezetők szerint a magyar gazdaság legnagyobb előnye a képzett, olcsó munkaerő, az alacsony adók, a stabil infrastruktúra és az árversenyképesség. Azonban ez sem elég ahhoz, hogy a középmezőnyből az élvonalba kerüljünk.

A kelet-közép-európai mezőnyben Magyarország a 6. helyen áll, Lengyelországot, Romániát és Horvátországot már megelőzve, de Szlovéniához és Olaszországhoz képest továbbra is lemaradásban. Az IMD elemzése kiemeli azt is, hogy az EU versenyképessége összességében gyengül, és bár a V4-ek közül a magyar adat viszonylag jó, Szlovákia például már lejjebb csúszott.

A kormány újabb programokkal igyekszik feltornázni az országot a ranglistán, mint a Demján Sándor Program, amely 1 400 milliárd forintot juttat a KKV-szektornak, vagy az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv és a „150 új gyár” kezdeményezés. A cél, hogy a magyar gazdaság ne csak középmezőnyben kullogjon, hanem az elit mezőnyében is helyet vívjon ki magának. Azonban ez a jövő kihívása marad – a jelenlegi eredmények azt jelzik, van hová fejlődni.

A Versenyképesség 48. hely – Elég ez a magyar gazdaságnak? bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Hatalmas küzdelem és elképesztő teljesítmények – ez jellemezte azt a nemzetközi tűzoltóversenyt, amelyet idén is a bükfürdői termálszálló parkolójában rendeztek meg. Az „TFA‑FCC Hungary‑Bük” elnevezésű eseményen közel száz tűzoltó mérte össze erejét, gyorsaságát és állóképességét. A magyarok mellett Szlovákiából, Horvátországból és Ausztriából is érkeztek versenyzők, akik a forróságban is állták a sarat.

A reggeli bemelegítést követően a rajthoz álló férfiaknak és nőknek – hivatásosoknak, önkormányzati és önkéntes tűzoltóknak, sőt katonáknak is – extrém nehéz és változatos feladatokkal kellett megbirkózniuk. A résztvevők teljes védőfelszerelésben, légzőkészülékkel a hátukon először egy 12 méter magas állványt másztak meg, 19 kilós tömlőt cipelve. Aztán egy újabb tömlőt kellett felhúzni, kalodába tenni, gerendát kalapáccsal arrébb ütni, „C” sugárral pontosan célozni, és a legvégén – a férfiak 80, a nők 45 kilogrammos – bábukat elhúzni.

A verseny igazán embert próbáló volt, de a résztvevők a legnehezebb pillanatokban is elképesztő teljesítményt nyújtottak. Az izzasztó küzdelem mellett a szervezők a közönségre is gondoltak: a helyszínen színes programok, bemutatók és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak közreműködésével izgalmas kísérőesemények várták az érdeklődőket.

A győztesek nevét délután hirdették ki.

Az abszolút kategóriában a KÖTÉL Egyesület tagja, ifj. Bodó László emelhette magasba a legerősebb tűzoltónak járó vándorkupát. A férfiak között korcsoportonként František Ridzoň (Szlovákia), ifj. Bodó László és Kiss János (Bolhás) szerezték meg az első helyet, míg a nőknél korcsoportonként Tikász Ernesztina, Török Eszter és Komáromi‑Raisz Borbála örülhetett a győzelemnek. A magyarok közül a hivatásosok kategóriájában Papp János tű. százados lett az első.

Bükfürdő tehát ismét bebizonyította: a tűzoltók ereje, állóképessége és bátorsága előtt nincs akadály!

A Megvan az év legerősebb tűzoltója! bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A hírt a Széchenyi Egyetem közölte, kiemelve: a rangos versenyt a Kanadai Királyi Orgonaművészeti Akadémia szervezte, és a világ minden tájáról – Ausztráliától Németországon át az Egyesült Államokig – érkeztek nevezések. A győri tehetség azonban mindenkit maga mögé utasított.

A Tetris által inspirált kompozíció nem először bizonyult sikeresnek: már 2021-ben is elismerést hozott Zoltán számára, amikor az oroszországi „Új klasszikusok” versenyen bekerült a legjobb húsz közé az ötszáz induló közül. A mostani díj azonban minden korábbit felülmúlt.

„Gyerekkorom óta zenélek. Háromévesen kezdtem zongorázni Lehotka Gábor tanácsára, az orgonát pedig már kisgyermekként is csodáltam” – mesélte Májer Zoltán. Elmondása szerint nyolc éven át tanult zongorázni, mielőtt komolyan az orgonára váltott volna, ma pedig már nemcsak tanul, hanem maga is tanít.

A fiatal művész jelenleg Kocsis Marcell művésztanár irányítása alatt sajátítja el a zongorás technikát, míg orgonából Deákné dr. Kecskés Mónika tanítványa. Oktatója szerint Zoltán improvizációs készsége már kezdetektől kiemelkedő volt: „ahogy Bach is a kortársak műveit tanulmányozva fejlődött, úgy Zoltán is belső indíttatásból jutott el nemzetközi elismerésekig” – fogalmazott az egyetemi docens.

Zoltán az egyetem nyitottságát és inspiráló légkörét is fontos tényezőként említi:

„motiváló, hogy a hallgatótársaim partnerek a zenei ötleteimben, és akár több hangszerre is komponálhatok számukra” – árulta el. Elmondása szerint a közös munkák és a gyakorlati lehetőségek révén olyan fejlődési ívet járhat be, amely a zeneszerzői karrierjének is alapot ad.

Egy különösen megható mozzanat, hogy első zongoratanára, Farkas Zsolt ma már a győri egyetemen tanít, zongorakísérőként és tanársegéd.

A Tetrisre komponált és elhozta az aranyat – magyar zenész világsikere bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A vállalati élet mindennapjaiban gyakran jelen van az egészségesnek vélt rivalizálás: jobb teljesítményért, pozíciókért, elismerésért folytatott harcok formájában. De vajon valóban jót tesz ez a munkavállalóknak? Mi az a pont, ahol a „motiváló kihívás” átcsap stresszbe, kiégésbe és belső feszültségekbe? Hogyan tudják a HR-esek és vezetők úgy alakítani a belső versenyhelyzeteket, hogy azok előre vigyenek, ne pedig szétszakítsák a csapatot?

Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ Mészáros Nóra munka- és szervezetpszichológus segítségével. A szakértő elmagyarázza, mi a különbség a konstruktív és destruktív versengés között, hogyan hatnak ezek a pszichés jóllétre, és milyen eszközökkel lehet a rivalizálásból közösségépítő energiát kovácsolni. Megtudhatjuk azt is, hogyan reagálnak különböző személyiségtípusok a versenyhelyzetekre, mik a HR szereplőinek legfontosabb feladatai a verseny káros hatásainak tompításában, és milyen kommunikációval lehet már a konfliktusok előtt megelőzni a csapaton belüli feszültséget.

Mi történik akkor, ha a verseny már nem serkent, hanem bénít? A válasz összetett, de kulcsfontosságú, ha hosszú távon lojális, motivált és mentálisan is egészséges csapatot szeretnénk építeni. Az interjúban nemcsak a problémákra mutatunk rá, de gyakorlati megoldási javaslatokat is adunk – olyanokat, amelyek akár már holnap alkalmazhatók egy vállalaton belül. Ha dolgozóként, HR-esként vagy vezetőként is érdekel, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a verseny és a biztonság között, akkor a profession.hu legújabb elemzése neked szól:

Hogyan kezeljük a munkahelyi versenyhelyzeteket?

Már a toborzás is versenyhelyzetet teremt a munkavállalók életében, a rivalizálás pedig sokszor a dolgozók teljes pályafutását áthatja. Milyen hatása van ennek az egyénekre és a csapatunk egészére? Hogyan tudjuk HR-esként, vezetőként motivációra használni a versenyhelyzeteket? Interjúnkban Mészáros Nóra munka- és szervezetpszichológus válaszolt kérdéseinkre.

Az aktuális munkaerőpiaci dinamika eredménye, hogy a verseny a mindennapi életünk részévé vált. Egy új munkalehetőség esetén már a jelentkezéskor versenyhelyzetbe kerülünk, hiszen gyakran sok más jelölttel kell megmérettetnünk magunkat a siker érdekében. A próbaidő és a kezdeti időszak szintén arról szól a munkahelyen, hogy megmutassuk, értékes tagjai vagyunk a csapatnak; a versengés azonban itt sem ér véget.

A magasabb pozícióért, a jobb negyedéves teljesítményért zajló verseny is rendszeresen megjelenik a munka világában. Milyen hatása van a kollégákra és a csapatra az egymás közti rivalizálás?

„Elsőként érdemes tisztázni, a pszichológia mit ért versengés alatt: olyan szituációt, amelyben közvetlen ellentét áll fenn két vagy több érintett résztvevő érdeke között – azaz bármelyik fél csak egy másik fél vesztesége, kára árán nyerhet.

Ha a verseny olyan erőforrásért folyik, ami korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre (legyen az pénz, pozíció, előléptetés, kitüntető cím), az ellentétes erők egymásnak feszülnek, konfliktus alakulhat ki. Fontos azonban tisztázni, hogy a konfliktus önmagában nem káros, sőt sokszor kimondottan hasznos: egyéni és szervezeti szinten a fejlődéshez, előrelépéshez vivő megoldási stratégiák megszületését kényszeríti ki. Mindig az a kérdés, az egyén hogyan éli meg, a szervezet pedig hogyan áll ehhez a helyzethez.

A versengés hatásainak megragadásához a sport világát hívhatjuk segítségül: képzeljük el, milyen teljesítményt nyújtanak a világ legjobb úszói a felkészülésükkor, és milyet akkor, amikor az olimpiai döntőben egymás mellé kerülnek! A verseny gondolata önmagában is motiváló számukra: szeretnék megmutatni, mire képesek, és az edzések nem ritkán monoton napjain is emlékeztetik magukat arra, hogy azért dolgoznak, mert a dobogó legfelső fokán szeretnének állni. Ám versenyhelyzet a sportolókra sem hat egyformán: jó esetben fokozza a teljesítményt, előfordul azonban, hogy a versengés okozta stressz épp ellentétes eredménnyel jár.

Ugyanígy a munka világában is szubjektív, ki hogyan éli meg a versenyszituációt: a „jó stressz” teljesítményfokozó, a „rossz stressz” viszont blokkoló hatású. Nem egyformák a megéléseink – ugyanaz a helyzet az egyik embernek szárnyakat ad, míg mások inkább belső feszültséget élnek meg tőle. Egy szervezetnek, azon belül is a vezetőknek emiatt van nehéz dolguk a versenyhelyzetek megteremtése és kezelése kapcsán.”

Meddig mondható egészségesnek a munkahelyi verseny?

„Azt mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy a munkavállaló elsősorban biztonságot, stabilitást keres, és ha ezt fenyegetve érzi, akkor olyan stresszt él meg, ami a teljesítményét visszavetheti. Fontos, hogy a tartós stressz hosszú távon fizikailag és mentálisan is romboló hatású – a verseny „egészségesnek” mondható mértéke tehát ott van, ahol a teljesítményt még serkenti, de nem jár a tartós, megterhelő feszültség élményével.

A szervezeten belüli versengés mellett külső versenyhelyzet is van: a szervezet az iparágon belüli pozíciója fenntartása, javítása érdekében folyamatos piaci versenyben áll a konkurenciával, és ez hat a munkavállalói állományra is – ha jól állunk a piaci versenyben, akkor nagyobb eséllyel van fedezet fizetésemelésekre, juttatásokra, ha azonban a versenytársak kerekednek felül, az akár a cég méretének csökkenésével, leépítéssel járhat, és a munkavállalók közötti rivalizálást erősítheti.”

Mit tehetünk azért,

hogy ez a külső versenyhelyzet, adott esetben a vezetők kevésbé pozitív attitűdje, jobb teljesítményre ösztönzése ne plusz terhet a kollégáknak?

Kutatási eredmények alapján elmondható, hogy a versengéssel átitatott légkör hatása inkább kedvezőtlen: nő a munkahelyi stressz, a munka-magánélet közötti konfliktus, emelkedik a kiégés valószínűsége, és nagyobb a fluktuáció is. A HR-esek aktívan tehetnek a versengés negatív hatásai ellen: mozgásterük van a vezetők érzékenyítésében, edukálásában és a biztonságérzetet erősítő belső kommunikáció alakításában, továbbá ők azok, akik különböző programok keretében tehetnek azért, hogy a munkavállalók megismerjék és alkalmazzák az alapvető stresszkezelési technikákat. –  Mészáros Nóra, munka- és szervezetpszichológus

Egyesek úgy vélik, hogy a kézzelfogható célért tartó verseny a kimagasló teljesítmény motorja, míg mások szerint a gamifikáció, a játékos megmérettetés lehet az az eszköz, ami javíthatja a munkavállalók elkötelezettségét és motivációját.

A valóságban nincs egyetlen biztos megközelítés arra, hogyan használható a verseny motivációs eszközként, néhány szempontot azonban a szakember szerint is érdemes figyelembe venni.

„Egy átgondoltan felépített versenyhelyzet bizonyítottan képes hozzájárulni a hatékonyság fokozásához, továbbá a munkavállaló fejlődésére is kedvezően hathat. Ez az úgynevezett konstruktív versengés, ami növeli a munkavállaló motivációját és munkahelyi elkötelezettségét, és fontos, hogy javítja a versengő felek közti együttműködést is. Lényeges elem ilyen szituációkban a verseny élvezete és a résztvevők belső motivációja (olyan tevékenység, ami önmagában jutalmazó a személy számára, nem pedig a külső jutalom az elsődleges). Sokaknak a futballvilágbajnokságok/Európa-bajnokságok idején szerveződő munkahelyi tippjátékok juthatnak eszébe: a résztvevők örömmel kapcsolódnak be és csinálják végig (nem feltétlenül a kitűzött díj miatt), és érezhetően javul köztük az együttműködés. Lehetséges ilyen versenyt kialakítani teljesítménycél érdekében is, de a konstruktív verseny kritikus elemeire tekintettel kell lenni.

Ezzel szemben minden olyan versengési folyamat destruktívnak, rombolónak tekinthető, amely ellenségességet szül a csoporton belül, és kedvezőtlenül hat a teljesítményre, a termelékenységre és a pszichés jóllétre.”

Egy-egy (pl. kinevezésért vagy jutalomért) folyó verseny

együtt jár nyertesekkel és vesztesekkel is. Hogyan kezelhetjük a negatív érzéseket, amiket ezek a helyzetek eredményezhetnek?

„A versenyhelyzetekre különösen igaz, hogy fontos a biztonságos keretek kialakítása – ehhez pedig a kommunikáció az egyik legalapvetőbb eszköz. Időben, megfelelő felkészülési időt hagyva és közérthető formában tanácsos tájékoztatni a szervezet tagjait, lehetőséget adva a tisztázó kérdésekre, alternatív javaslatok fogadására. Érdemes előzetesen gondoskodni a versenyfeltételek tisztaságáról: ne legyenek olyan egyének vagy csoportok, amelyek másokhoz képest könnyebben vagy nehezebben érhetik el a célt. Mindezzel máris sokat tehetünk a negatív érzések ellen. A verseny megnyitása után is javasolt nyitva hagyni a lehetőséget a résztvevők visszajelzéseinek fogadására, utólag pedig a megélések visszacsatolására – ebből a későbbi hasonló alkalmakra hasznos tanulságok szűrhetők le.”

Hogyan kezelhetjük a kollégák között esetlegesen felmerülő nézeteltérést?

„Az alacsony önértékelésű egyéneknél rendszerint gyakrabban merül fel, hogy terhelőnek élik meg a versenyhelyzeteket: ha magukat más kollégával összehasonlítva úgy érzékelik, hogy a másik jobb teljesítményt nyújt náluk, akkor egyértelműen negatív megélésük lesz, és viselkedésükben a romboló verseny mintázatát lehet megfigyelni – számukra sokat jelenthet a vezető vagy egy pozitív önértékelésű kolléga figyelme, bátorítása, támogatása.”

A munkahelyi versenyhelyzeteknek tehát megvannak az előnyei és a hátrányai is – bizonyos esetekben pozitívan hat a munkavállalók motivációjára, elköteleződésére, teljesítményére, néha viszont épp ennek az ellenkezőjét érhetjük el a verseny ösztönzésével. Vezetőként és HR-esként azonban kiemelt szerepünk van abban, hogy egészséges keretek között tartsuk a kollégák közti rivalizálást, és támogató légkört hozzunk létre akkor is, ha éppen konfliktus merül fel egy-egy versenyhelyzet során.

Forrás: profession.hu

A A vezetők 90%-a rosszul kezeli a versengést bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Csapataik a világ egyik legnagyobb diák-robotikai rendezvényén is megmérkőznek ősszel

Lezárult a Yettel ProSuli program országos robotikaversenye, amelynek döntőjét négy regionális selejtezőkör után a törökbálinti Yettel Házban tartották április 15-én. Az 50 diákcsapat részvételével zajlott megmérettetés középiskolás mezőnyében a miskolci MSZC Kandó Kálmán Informatikai Technikumból érkezett KANDÓ nevű formáció diadalmaskodott. A csapat tagjai: Szászfai László, Orosz Dávid, Juhász Benedek; felkészítőtanáruk: Deák Csaba. Az általános iskolák versenyében a Jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Általános Iskolából érkezett Két Ász nevű formáció bizonyult a legjobbnak. A csapat tagjai: Ádám Zalán, Semsey Marcel Ariel; felkészítőtanáruk: Fülöpné Kovács Krisztina.

A verseny idei témája a szenzoros vonalkövetés volt, a feladatok a technikai tudáson túl algoritmikus gondolkodást, kreativitást és csapatmunkát is igényeltek. A miskolci csapat által irányított LEGO-robot 116,3 másodperc alatt 4 kört teljesített a döntőben, míg a jászapáti diákok robotja 113 másodperc alatt 5-ször ért körbe a pályán.

A kihívás azonban nem ért véget a két csapat győzelmével, hiszen a diákok idén ősszel még magasabb szinten bizonyíthatják rátermettségüket. A tanulók kvalifikálták magukat a világ egyik legnagyobb diák-robotikai eseménye, a Robotex International mezőnyébe, így ősszel ők képviselhetik Magyarországot az észtországi versenyen.

Forrás: Yettel

A Hihetetlen teljesítmény: 113 másodperc alatt vitték végig a pályát – diákcsapat a nemzetközi döntőben! bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.