Új védelemipari óriás születik: mit hoz a 4iG és az állam összefogása?
Vajon hogyan erősítheti Magyarország hadiiparát a magán- és állami tőke összefonódása? Milyen cégek és projektek kerülnek a közös holding alá? És mit jelent mindez a magyar gazdaság és a honvédség számára? A 4iG Csoport és az N7 Holding együttműködésével történelmi lépés valósul meg a magyar védelemiparban.
A 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT) és az állami N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. (N7 Holding) előzetes megállapodást kötött egy vegyes tulajdonú holdingvállalat létrehozásáról. A tranzakció során az N7 Holding új társaságot alapít N7 Defence Zrt. néven, amelybe apportként kerülnek a legfontosabb védelmi ipari cégek. Ezt követően a 4iG SDT 75% + 1 szavazat arányban többségi tulajdont szerez az N7 Defence-ben, míg az állam 25% – 1 szavazat részesedést tart meg.
A várható tranzakciós érték 74,5–82,8 milliárd forint, amely az ingatlanokat és üzemeket nem tartalmazza — azok állami kézben maradnak, bérleti díj ellenében használhatók majd. A stratégiai cél: megerősíteni Magyarország hadiipari exportját és innovációját, miközben garantálják a honvédség biztonságos ellátását.
Az N7 Defence portfóliójába kilenc jelentős hazai vállalat tartozhat, köztük:
- az Aeroplex Kft. (repülőgép-javítás),
- a gyulai Airbus Helicopters Hungary Kft. (helikopter alkatrészgyártás),
- a Rheinmetall Hungary Munitions Zrt. (lőszergyártás),
- a Rheinmetall Hungary Zrt. (Lynx harcjárművek),
- a Hirtenberger Kft. (aknavető- és lőszergyártás),
- a SATYPS PSP Hungary Zrt. (speciális felületkezelés),
- a Dynamics Nobel Defence Zrt. (páncéltörő fegyverek),
- az Arzenál Fegyvergyár Zrt. (kézifegyverek),
- és a Colt CZ Hungary Zrt. (CZ BREN 2 gépkarabély).
Jászai Gellért, a 4iG elnöke szerint a tranzakció mérföldkő a magyar védelmi ipar történetében. A vegyes tulajdonlású holding megerősíti az állam szerepét, miközben a magánszektor innovációs képességét is beépíti a rendszerbe. Az együttműködés célja, hogy a magyar honvédség mellett a nemzetközi megrendelők igényeit is ki tudják szolgálni.
A modell követi a nemzetközi gyakorlatot, ahol a kritikus infrastruktúra állami tulajdonban marad, de a fejlesztésekhez és az exporthoz a magánszektor tapasztalatát is bevonják.
