Láthatatlan szűrő a Balaton előtt: így védi a Kis-Balaton a tó vizét
A Balaton vízminőségéről sokszor esik szó, de kevesen tudják, hogy a tó védelmében nemcsak az algák és a tápanyagok kiszűrése a kulcs, hanem egy sokkal modernebb kihívás is: a gyógyszermaradványok eltávolítása. Egy friss hazai kutatás most először mutatta meg részletesen, milyen szerepet játszik ebben a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR).
Meglepő felfedezés: gyógyszermaradványok a vízben
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Pannon Egyetem Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központja, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói egy teljes évet felölelő vizsgálatot végeztek a Kis-Balaton térségében.
A Journal of Water Process Engineering folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók 41 különböző gyógyszerhatóanyagot azonosítottak a be– és kifolyó vizek mintáiban, amelyeket 10 hatóanyagcsoportba soroltak. A leggyakrabban előforduló vegyületek között szív- és érrendszeri gyógyszerek, hormonok, szorongásoldók, opioidok, helyi érzéstelenítők és egyes antidepresszánsok hatóanyagai szerepeltek.
Miért pont itt jelennek meg ezek az anyagok?
A Kis-Balaton vízgyűjtő területe különleges adottságokkal rendelkezik. A térségben több jelentős gyógyturisztikai központ található, például Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány, miközben a Zala folyó nagy mennyiségű tisztított szennyvizet is a rendszerbe szállít.
Nemzetközi összehasonlításban a terület gyógyszerterhelése közepesnek számít, vagyis nem kirívó, hanem jól illeszkedik azokhoz az értékekhez, amelyeket más, sűrűn lakott vagy gyógyturisztikailag hasznosított régiókban is mérnek.
Nem egyforma minden évszakban – a szennyezés „mozog”
A vizsgálatok egyik fontos tanulsága, hogy a gyógyszerhatóanyagok mennyisége jelentős tér- és időbeli ingadozást mutat. A kutatók szerint a legfontosabb bejutási útvonal a Zala folyó és a Kiskomáromi-csatorna, ugyanakkor az egyes évszakok között nagy különbségek figyelhetők meg mind az anyagok számában, mind azok koncentrációjában.
Ez azt jelenti, hogy a vízterhelés nem állandó, hanem a hidrológiai viszonyokkal és az emberi tevékenységgel együtt változik.
Jó hír: a Kis-Balaton valóban szűr
A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy a Kis-Balatonba érkező gyógyszerhatóanyagok több mint fele a tározóból kifolyó, Balatonba jutó vízben már nem mutatható ki. Ez azt jelzi, hogy a KBVR az év nagy részében hatékonyan csökkenti a mikroszennyezők mennyiségét.
Ugyanakkor a kép nem teljesen fekete-fehér: bizonyos hormonok, epilepszia elleni szerek és nem-szteroid gyulladáscsökkentők időszakosan akár dúsulást is mutathatnak a kifolyó szakaszon.
Miért tűnhet úgy, mintha a rendszer „szennyezne”?
Az elemzések szerint az elfolyó vízben időnként mért magasabb koncentrációk nem új szennyezésből származnak, hanem a Kis-Balatonban zajló természetes belső folyamatok következményei. Jellemzően az üledékből való felszabadulás okozza a jelenséget.
Ezért fordulhat elő, hogy a tározó rendszer átmenetileg „szennyező” forrásként jelenik meg a mérésekben, miközben hosszabb időtávon összességében mégis védelmi szerepet tölt be.
Mi a tanulság a Balaton jövője szempontjából?
A kutatás egyértelmű üzenete, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer nemcsak tápanyag-csapdaként, hanem modern értelemben vett mikroszennyező-szűrőként is működik. Megfelelő üzemeltetéssel és vízkezeléssel az időszakos dúsulások hatása csökkenthető, így a rendszer hosszú távon is kulcsszereplője maradhat a Balaton vízminőségének megőrzésében.
Forrás: HUN-REN
