Európa lassan búcsút int a földgáznak – egy korszak vége az energiarendszerben
A földgáz fénykorától a hanyatlásig
A földgáz az 1960-as évektől egészen 2010-ig töretlenül emelkedő pályát futott be Európában. A háztartásokban tisztább és kényelmesebb alternatívát nyújtott a szénnel szemben, az iparban és az energiatermelésben pedig gazdaságos megoldásnak számított. A 2000-es évek közepén még mindenki további növekedést várt: új LNG-terminálok épültek, Magyarországon pedig a gönyűi gázerőművet is átadták.
A fordulat azonban váratlanul érkezett. 2014-re az uniós gázfogyasztás 25 százalékkal esett vissza, miközben a világ más részein nőtt a kereslet. Az elemzők sokáig gazdasági és klímapolitikai okokkal magyarázták a folyamatot, de a legfőbb tényező az volt, hogy az Európai Unióban csökkent az egy főre jutó energiafelhasználás. A fejlett, jóléti társadalmakban egyszerűen kevesebb energiát kezdtek használni az emberek.
A „sötét korszak”: bőséges kínálat, gyenge kereslet
A kínálati oldalon nem volt gond: Amerikában berobbant a palagáztermelés, Oroszország stabilan szállított, a gázárak pedig alacsony szinten mozogtak. Mégis, Európában nem nőtt a kereslet. Ezért nevezték a szakértők a 2010-es évek második felét a földgáz „sötét korának”: hiába volt olcsó és bőséges a kínálat, a kontinens energiarendszerében egyre kisebb lett a szerepe.
Klímapolitika: a végső szög a koporsóban
A 2020-as évekre a klímapolitika vált a földgáz legnagyobb ellenségévé. Az EU „Fit for 55” programja és az 50 euró/tonna fölé emelkedő karbonárak először a szénerőműveket tették tönkre, de a gáz hosszú távú jövőjét is megpecsételték.
A villamosenergia-termelésben a földgáz ma már szinte csak tartalékforrásként maradhat fenn, például amikor szélcsendben és borús időben a megújulók nem fedezik a fogyasztói igényeket. Az iparban viszont komoly versenyhátrányt okoz: míg Európában magas árak és emissziós díjak terhelik, addig az Egyesült Államokban vagy Oroszországban töredékéért érhető el. Ezért a földgázigényes iparágak – mint a műtrágyagyártás, vegyipar, üveggyártás vagy kohászat – egyre inkább kiszorulnak a kontinensről. Egyedül a háztartási fogyasztás tartja magát, de várhatóan ott is érvényesül majd a klímapolitikai szigor.
A háború és a végső szakítás
A 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború, valamint az orosz gázbojkott sokkszerűen rázta meg Európát. Az árak a tíz–tizenötszörösükre ugrottak, a kontinens pedig évtizedek után végleg levált az orosz gázról.
Ez a válság nemcsak az energiaellátás biztonságát írta át, hanem megerősítette a már korábban megindult folyamatot: Európában a földgáz többé nem a jövő energiahordozója, csupán átmeneti tartalék. – áll a Másfélfok közleményében.
