Az elválás mindig a legnehezebb
Bacsa Ákos főtörzsőrmester jól tudja, hogy a búcsúzás nemcsak emberek között lehet fájdalmas. Amikor eljön az idő, és az egy-másfél éves korukig nevelt kutyáit vissza kell adnia a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány kiképzőinek, a szíve mindig megszorul. Ezek a kutyák innen már egy féléves speciális kiképzésre mennek, majd látás- vagy mozgássérült emberek hűséges segítői lesznek.
A kutyák útja a szolgálatig
Nem minden négylábú lesz vakvezető. Vannak, akik jobban megfelelnek terápiás vagy mozgássérült-segítő munkára – számukra az alapítvány külön programot biztosít. Bacsa Ákos és párja önkéntesként vállalja a kölyöknevelést: a kutyák néhány hónapos korukban kerülnek hozzájuk, és körülbelül egy év alatt megtanítanak nekik mindent, amit egy fegyelmezett, jól szocializált ebnek tudnia kell.
A neveléshez az alapítvány biztosítja az élelmet és az állatorvosi ellátást, a szeretetet és a mindennapi gondoskodást pedig a nevelőszülők adják.
Hogyan kezdődött a különleges küldetés
Évekkel ezelőtt Ákos párja már kapcsolatban állt az alapítvánnyal, és segített is a munkájukban. Egy idő után felmerült: miért ne lehetnének ők is kölyöknevelők? Az alapítvány munkatársai először környezettanulmányt végeztek náluk, majd egy rövid tanfolyam után zöld utat kaptak. Három éve érkezett meg hozzájuk az első labrador, Unka. Az instrukció egyszerű, de lényegre törő volt: neveljenek belőle boldog kutyát.
A nevelés mindennapjai
Unkát meg kellett tanítani az alapvető szabályokra, és szinte mindenhova magukkal vitték – kivéve, ha Ákos rendőri szolgálatban volt vagy focimeccsen játszott. Egy év alatt okos, fegyelmezett társ lett belőle. Amikor eljött a búcsú ideje, a könnyeiket nem tudták visszatartani.
Utána jött Cseresznye, aki végül Sopronban talált új otthonra egy mozgáskorlátozott fiatalembernél. Most Tramini nevelkedik náluk, aki várhatóan szeptemberben kezdi meg a magasabb szintű képzést.
Miért éri meg mégis újra és újra belevágni?
A találkozások a korábbi nevelt kutyákkal mindig örömmel töltik el őket. Hallani, hogy a kutyák jól végzik a munkájukat, minden könnyet megér.
Bacsa Ákos szerint a kölyöknevelés nemcsak a kutyáknak ad sokat, hanem a nevelőknek is. Megismerhetnek nagyszerű embereket, akik rengeteg pozitív energiát visznek az életükbe. És bár minden elválás „kutyanehéz”, tudják, hogy ezzel valaki életét teszik könnyebbé és biztonságosabbá.
A hír forrása: police.hu, kép: Fülöp Máté















