Mit keres egy amerikai film a BME Központi épületében? Miért lett újra beszédtéma a brutalista építészet, amit sokan a szocialista betonrengetegek szinonimájaként ismernek? Valóban torz képet fest az Oscar-díjas alkotás egy hajdanvolt építészgeneráció törekvéseiről? És vajon képes lehet-e egy film arra, hogy újrafogalmazza a társadalom viszonyát az építészethez?
A The Brutalist című film nemcsak a mozivásznon, hanem a hazai építészközegben is komoly hullámokat vetett. A BME Építészmérnöki Karán szervezett kerekasztal-beszélgetésen hallgatók, tervezők, művészettörténészek és kritikusok ütköztették nézőpontjaikat a film építészeti hitelességéről, a brutalizmus valódi szellemiségéről, valamint arról, hogyan és miért formálódik újra a közbeszéd az épületeinkről. A cikkből kiderül, milyen hatással lehet egy Oscar-díjas film az építészeti gondolkodásra – és hogy mit láttunk valójában a vásznon.
A részben a BME-n forgatott filmről az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén szerveztek kerekasztal-beszélgetést.
A tavaszi félév első Szinapszis műhelyének témája A brutalista (The Brutalist) című film volt.
A Középülettervezési Tanszék demonstrátorai, Hornyik Anna és Jánossy Krisztina moderátorok, valamint Koller Réka Júlia és Tóth Zsuzsanna harmadéves építészhallgatók Sógor Ákos építészt, Kovács Dániel művészettörténészt és Borenich Levente építész-újságírót hívták meg beszélgetni a 2024-ben bemutatott, amerikai-brit-magyar koprodukcióban készült filmdráma és a „Brutalista” építészeti stílus kapcsolatáról.
Az Amerikában játszódó film legnagyobb részét Magyarországon forgatták – köztük a BME Központi épületében is –,
így megjelenik benne számos ikonikus magyar épület. A díszletként használt jellegzetes épületek terei mellett a főszereplő Tóth László főművét, a Van Buren Institute-ot makettként, illetve montázsolt, színtelenített képsorozatként láthatjuk, melynek eredetije a BME ÉPK Exploratív Tanszék vezetője, Vasáros Zsolt által tervezett Rudabányai Rudapithecus Látványtár betonépülete. A sokszor síkszerű képszekvenciákká egyszerűsödött terek ezzel együtt tükrözik a kor stílusát, így nagyjából hiteles háttérként szolgálnak.
A Szinapszis műhely (szinapszis: idegsejtek kapcsolódási, találkozási pontja) 2019-ben jött létre hallgatói kezdeményezésként. A Középülettervezési Tanszék demonstrátorai elsősorban az építészet határterületeiből merítve, a kortársakat aktuálisan foglalkoztató témákat járnak körül meghívott előadók és közös beszélgetések segítségével. A kötetlen, bárki számára nyitott találkozók helye általában a tanszék saját műterme, esetenként a kar előadóterme.
A kerekasztal-beszélgetés elején Sógor Ákos vetített képeken mutatta be a filmforgatás során részben kézi technikával, részben mesterséges intelligenciával előállított építészrajzokat, látványterveket, díszletként használt maketteket, és bevezette a hallgatóságot a kézdublőrködés rejtelmeibe.
Borenich Levente, az Építészfórum szerkesztő-újságírója ismertette a brutalista építészeti stílusban tervező egykori építészek szándékát. (A név egyébként nem a „brutális” szóból, hanem a „nyers” jelentésű francia brut kifejezésből ered, a nyersbeton gyakori használata miatt.) Felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezők elsődleges célja a társadalom életkörülményeinek javítása volt, ellentétben a fiktív Tóth László többek szerint kissé egoista karakterével.
A három Oscar-díjjal jutalmazott filmben ábrázolt társadalmi működésről is szó esett. A brutalista építészmérnökök valóban sokszor emigrálásra kényszerültek, azonban a filmben ábrázolt, mecénás jellegű megbízással ellentétben
az épületeik jellemzően állami beruházásban valósultak meg,
az amerikai villanegyedes környezet helyett pedig sokkal inkább sűrű városi szövetbe illeszkedtek.
Kovács Dániel, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ munkatársa a készülőfélben lévő magyar brutalista épületekről szóló könyvéről, illetve a hozzá kapcsolódó tervezett kiállításról beszélt. A bemutatott fotódokumentáció gyűjtésének célja, hogy a magyarországi épületeket nemzetközileg is érthető fogalmi rendszer szerint csoportosítsa, azaz a 60-as évekbeli, későmodern házakat a brutalizmus stílusjegyei alapján értékelje.
Végezetül az építészet társadalmi megítéléséről, az előítéletekről is szó esett. A film nézettsége egyértelműen hat az építészetről és a brutalista stílusról szóló közbeszédre. A szakmabeliek meglátása szerint a film indukálója lehet a brutalizmus körüli fogalmak tisztázásának és az építészet szélesebb körű, edukatív tárgyalásának – amire remek példa a Szinapszis műhely ezen alkalma is.
Forrás: BME
Fotó: Részlet A brutalista című filmből (UIP-Duna Film)
