Európa tájai látványosan változnak, és ezzel párhuzamosan egy kevésbé feltűnő, de annál súlyosabb folyamat zajlik: a jól ismert mezei madarak száma sok helyen visszaesik. A jelenség nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem komoly ökológiai figyelmeztetés is, amely hosszú távon az egész élővilág egyensúlyát befolyásolhatja.

Egy friss tudományos munka – amely az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) adatain alapul, és a Conservation Biology folyóirat hasábjain jelent meg – új eszközt adott a kutatók kezébe: rendszeresen frissülő, nagy felbontású térképeket, amelyek pontosan megmutatják, hol és milyen ütemben változik a madarak elterjedése Európában.

Új térképek, új felismerések

A kutatás során a Pan-European Common Bird Monitoring Scheme (PECBMS) adatait használták fel, amelyek 2018 és 2022 közötti időszakot ölelnek fel. Ezeket összevetették egy korábbi, 2013–2017-es periódussal, így kirajzolódott, merre tartanak a különböző fajok.

„A fajok elterjedésének ismerete elengedhetetlen a természetvédelmi és helyreállítási politikák megalapozásához. Ezek rendszeres frissítése és nemzetközi szintű harmonizációja azonban komoly kihívást jelent. Mi, az EBCC-nél megtettük az első lépéseket ehhez az EBBA Live projekten keresztül. Itt a Pan-European Common Bird Monitoring Scheme (PECBMS – Páneurópai Gyakori Madármonitoring Program) öt évet lefedő adatait használtuk fel a mezei madárfajok elterjedésének frissítésére, és felmértük, hogyan változtak az előző ötéves időszakhoz képest, mind kontinentális, mind regionális szinten” – mondta Sergi Herrando, az EBCC elnöke.

A kutatók 10×10 kilométeres felbontású térképeket készítettek, amelyek nemcsak a jelenlegi helyzetet mutatják, hanem a változás irányát is: hol nőtt, hol stagnált, és hol csökkent egy-egy faj jelenléte.

A számok nem sok jót ígérnek

A vizsgálat 50 faj közül 43 esetében tudott megbízható trendeket kimutatni – és az eredmények inkább aggasztóak, mint megnyugtatók.

„43 faj esetében tudtunk megbízható becsléseket kapni a változásokról, és az elterjedési változások pozitív korrelációt mutattak a független állománytrendekkel. Sajnos eredményeink azt mutatják, hogy a becsült előfordulások 33 fajnál csökkentek, mindössze 9 fajnál nőttek, és 1 fajnál maradtak változatlanok. A legtöbb faj esetében az elterjedés változásának iránya összhangban volt a faj teljes állományának ugyanezen időszak alatt bekövetkezett változásával, négy faj kivételével” – tette hozzá Alena Klvaňová.

Összességében a vizsgált fajok élőhelye átlagosan közel 0,8 százalékkal zsugorodott néhány év alatt. Bár ez elsőre kevésnek tűnhet, ilyen rövid idő alatt ez jelentős visszaesésnek számít.

Vannak nyertesek és nagy vesztesek

A kutatás szerint egyes fajok különösen rosszul teljesítenek. A déli hantmadár és a vörösfejű gébics például látványos területvesztést szenvedett el. Ezzel szemben néhány faj – például a fehérkarmú vércse – kisebb mértékű növekedést mutatott.

A kép azonban nem egységes: ugyanaz a faj egyes régiókban erősödhet, máshol viszont gyorsan visszaszorulhat. Ez arra utal, hogy a helyi környezeti tényezők – például a mezőgazdaság átalakulása vagy az élőhelyek eltűnése – kulcsszerepet játszanak.

Négy faj, négy külön történet

A kutatók külön kiemeltek néhány jól ismert fajt, amelyek eltérő mintázatokat mutatnak Európa-szerte. A vadgerle szinte mindenhol visszaszorul, míg a cigánycsuk esetében vegyes kép rajzolódik ki: egyes régiókban növekedés, máshol csökkenés látható.

A mezei veréb esetében kisebb fellendülés figyelhető meg Közép- és Észak-Európában, de az összkép itt is inkább negatív. A kenderike pedig különösen változatos mintázatot mutat, régiónként eltérő trendekkel.

Miért kulcsfontosságú ez az adatgyűjtés?

A szakértők szerint az új térképek nem csupán statisztikák, hanem egyfajta korai riasztórendszerként is működhetnek.

„Összességében eredményeink az európai mezei madarak elterjedésének közelmúltbeli zsugorodását jelzik, és demonstrálják a jelenlegi madármonitoring programok erős képességét arra, hogy kontinens-szintű, rendszeresen frissíthető fajtérképeket biztosítsanak. A változások néhány évenkénti nyomon követése riasztórendszerként működhetne, amely térben kifejezett megközelítése révén – ami Európában újdonságnak számít – segíthet a szakpolitikai jelentéstétel javításában és lehetővé tenné a korai beavatkozásokat. Reméljük, hogy eredményeink javítják a természetvédelmi és helyreállítási intézkedések célzottságát, és útmutatást adnak a helyreállítási tervek kidolgozásához” – zárta Herrando.

Magyar adatok is hozzájárulnak a képhez

Magyarország sem marad ki a nemzetközi adatgyűjtésből. A hazai információk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) több évtizedes monitoring programjából származnak. Az önkéntesek évente több száz mintaterületen gyűjtenek adatokat, ami kulcsfontosságú a hosszú távú trendek megértéséhez.

Forrás: mme.hu Fotó forrása: Mezei verebek (Fotó: Nagy Károly)

A Csendes katasztrófa zajlik Európában – és alig vesszük észre bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

A földgáz fénykorától a hanyatlásig

A földgáz az 1960-as évektől egészen 2010-ig töretlenül emelkedő pályát futott be Európában. A háztartásokban tisztább és kényelmesebb alternatívát nyújtott a szénnel szemben, az iparban és az energiatermelésben pedig gazdaságos megoldásnak számított. A 2000-es évek közepén még mindenki további növekedést várt: új LNG-terminálok épültek, Magyarországon pedig a gönyűi gázerőművet is átadták.

A fordulat azonban váratlanul érkezett. 2014-re az uniós gázfogyasztás 25 százalékkal esett vissza, miközben a világ más részein nőtt a kereslet. Az elemzők sokáig gazdasági és klímapolitikai okokkal magyarázták a folyamatot, de a legfőbb tényező az volt, hogy az Európai Unióban csökkent az egy főre jutó energiafelhasználás. A fejlett, jóléti társadalmakban egyszerűen kevesebb energiát kezdtek használni az emberek.

A „sötét korszak”: bőséges kínálat, gyenge kereslet

A kínálati oldalon nem volt gond: Amerikában berobbant a palagáztermelés, Oroszország stabilan szállított, a gázárak pedig alacsony szinten mozogtak. Mégis, Európában nem nőtt a kereslet. Ezért nevezték a szakértők a 2010-es évek második felét a földgáz „sötét korának”: hiába volt olcsó és bőséges a kínálat, a kontinens energiarendszerében egyre kisebb lett a szerepe.

Klímapolitika: a végső szög a koporsóban

A 2020-as évekre a klímapolitika vált a földgáz legnagyobb ellenségévé. Az EU „Fit for 55” programja és az 50 euró/tonna fölé emelkedő karbonárak először a szénerőműveket tették tönkre, de a gáz hosszú távú jövőjét is megpecsételték.

A villamosenergia-termelésben a földgáz ma már szinte csak tartalékforrásként maradhat fenn, például amikor szélcsendben és borús időben a megújulók nem fedezik a fogyasztói igényeket. Az iparban viszont komoly versenyhátrányt okoz: míg Európában magas árak és emissziós díjak terhelik, addig az Egyesült Államokban vagy Oroszországban töredékéért érhető el. Ezért a földgázigényes iparágak – mint a műtrágyagyártás, vegyipar, üveggyártás vagy kohászat – egyre inkább kiszorulnak a kontinensről. Egyedül a háztartási fogyasztás tartja magát, de várhatóan ott is érvényesül majd a klímapolitikai szigor.

A háború és a végső szakítás

A 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború, valamint az orosz gázbojkott sokkszerűen rázta meg Európát. Az árak a tíz–tizenötszörösükre ugrottak, a kontinens pedig évtizedek után végleg levált az orosz gázról.

Ez a válság nemcsak az energiaellátás biztonságát írta át, hanem megerősítette a már korábban megindult folyamatot: Európában a földgáz többé nem a jövő energiahordozója, csupán átmeneti tartalék. – áll a Másfélfok közleményében.

A Vége a földgáz korának Európában – soha nem lesz már, mint régen bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.