Hogyan fog kinézni a leállás?

• Új szerződések – Az orosz gázra vonatkozó megállapodások már 2026. január 1-től nem köthetők EU-s cégekkel .
• Rövid távú szerződések (12 hónapnál rövidebbek) – ezek legkésőbb 2026. június 17-ig lejárnak .
• Hosszú távú szerződések – ezek csak 2027 végére szűnnek meg, esetenként további időt adnak a szárazföldi, gázt szállító tagállamoknak .
• Orosz olajimport – ehhez minden érintett ország diverzifikációs tervet nyújt be, és 2027 végéig teljesen leállítja a behozatalt.

Miért fontos ez az EU számára?

• Energiafüggetlenség: az EU célja, hogy önállóbb legyen, ne függjék egyetlen országtól sem, különösen ha az geopolitikai nyomással él .
• Biztonságosabb ellátás: ha leáll az orosz gáz, nem lehet zsarolásra használni .
• Dekarbonizáció és versenyképesség: a fosszilis energia visszaszorítása a zöld átállásnak is szolgál .

Vannak vitás pontok?

Igen. Hazánk – Magyarország – és Szlovákia még mindig orosz gázra támaszkodik, így támogatásuk kérdéses a tervhez. A Bizottság ezért kereskedelmi jogi alapokra helyezi a javaslatot, amit nem lehet csak egyetlen ország vétójával blokkolni. Azaz, ha legalább 15 tagállam (65% népesség) támogatja, már elfogadható lesz a törvény.

Az Európai Bizottság most azt javasolja, hogy az uniós tagállamok és cégek – ha már van érvényben lévő hosszú távú gázszerződésük Oroszországgal – hivatkozhassanak „force majeure”-re annak érdekében, hogy jogszerűen kiléphessenek ezekből a szerződésekből. Vagyis, mivel Oroszország az energiaszállítást fegyverként használta, és ez rendkívüli körülménynek minősül, az EU-s cégeknek ne kelljen büntetést vagy kártérítést fizetniük a szerződésbontás miatt.

A „force majeure” (ejtsd: fórsz mázsőr) francia kifejezés, amely szó szerint „erősebb hatalom”-at jelent, és a jogban „vis maior”-ként szokták fordítani, vagyis elkerülhetetlen, előre nem látható, rendkívüli eseményekre utal, amelyekre egyik fél sem lehet hatással. Ilyen lehet például egy háború, természeti katasztrófa, világjárvány, vagy éppen egy olyan geopolitikai helyzet, amely lehetetlenné teszi a szerződés betartását.

A Bizottság ezzel lehetővé tenné, hogy az uniós vállalatok jogilag védett módon, következmények nélkül felmondhassák az orosz energiaszállítókhoz kötődő szerződéseiket. Tehát nem az történik, hogy „csak úgy” megszüntetik ezeket a megállapodásokat, hanem a „force majeure” jogi eszközével, ami lehetővé teszi, hogy a szerződés törvényes keretek között megszűnjön – mert az adott helyzetben a teljesítése már nem elvárható.

Mi a következmény?

Az orosz gáz részaránya 2021-ben még 45 %, 2024-re pedig 19 %-ra csökkent. Az EU ezek után tovább csökkentené, és építene be LNG-piacokat (például az Egyesült Államoktól), valamint alternatív energiaforrásokat.

A Bizottság eredeti közleménye itt olvasható

A Orbán Viktor nehéz helyzetben: hogyan importálunk olajat Oroszország nélkül? bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.

Több mint kilenc hónappal a Gárdony közelében történt, példátlan méretű olajszennyezés után sem tisztázódott számos kulcsfontosságú részlet az esetről. A Greenpeace most nyílt levélben fordult a MOL-hoz, egy sor égető kérdéssel, amelyek választ követelnek. Az aktivisták elszántságát csak fokozza, hogy a történtek a magyar környezetvédelem egyik legsúlyosabb és legrejtélyesebb szennyezéseként vonultak be a köztudatba.

Mi történt pontosan Gárdonynál – és miért nem állították le azonnal a szivárgást?

A Greenpeace levelében rámutat: a közel félmillió liter üzemanyag legalább hét héten keresztül szivároghatott ki a föld alatti vezetékből, mielőtt a MOL október közepén megtalálta volna a szivárgás pontos helyét. Ez alatt az időszak alatt azonban nem csupán a környezet károsodott – a vállalat döntései is komoly kérdéseket vetnek fel. A nyilvánosságra hozott nyilatkozatok és interjúk alapján a zöldszervezet szerint felmerülhet a gyanú, hogy a MOL már a szivárgás észlelése után is folytatta az üzemanyag szállítását a Százhalombatta–Pécs vezetékpáron.

Miért döntött úgy a MOL, hogy több százezer liter üzemanyagot hagy kifolyni Gárdonynál?

Ez az egyik legmegdöbbentőbb kérdés, amelyre a Greenpeace választ vár. Ugyanis a környezetvédők szerint, ha a MOL már tudott a csővezeték meghibásodásáról, akkor érthetetlen, miért nem állították le azonnal a szállítást – ahogyan azt a jogszabályok és az iparági szabványok is megkövetelnék.

A Greenpeace szakértői szerint a magyar környezetvédelmi törvények és a nemzetközi protokollok is egyértelműen kimondják: szivárgás esetén a szállítást azonnal meg kell szakítani, a bejelentést pedig legkésőbb 24 órán belül meg kell tenni. Ehhez képest a vezetéket napok helyett hetekig működtették tovább. Ez nemcsak jogsértő lehet, hanem példátlan felelőtlenséget is sejtet.

Súlyos hiányosságok a tájékoztatásban

A zöldszervezet sérelmezi azt is, hogy a MOL kezdetben csak töredékét jelentette be a ténylegesen eltűnt üzemanyagnak. Miközben a belső számításaik szerint legalább 300 köbméteres veszteséggel kellett volna számolniuk, a hatóságoknak mindössze 10 köbmétert jelentettek. Ez pedig nemcsak etikátlan, hanem súlyos bizalomvesztéshez is vezet.

Rákkeltő anyagok a talajban? – a megtisztítás kérdőjelei

Nem csupán a szivárgás és annak következményei okoznak aggodalmat, hanem az is, hogyan kívánják helyreállítani a szennyezett területet. A Greenpeace szerint az eddig ismert kármentesítési célértékek elfogadhatatlanul megengedőek: olyan mértékű szennyezést hagynának a talajban, ami a rákkeltő anyagok határértékének sokszorosa lehet. A civil szervezet részletes információt kér arról, milyen protokoll alapján zajlik a terület megtisztítása, és valóban betartják-e az ígéreteiket.

A Greenpeace nyílt kérdései a MOL-hoz:

A Greenpeace az alábbi kérdésekre várja a MOL válaszát:

• Pontosan melyik napon észlelték a csővezetéken a szivárgást?
• Hány napra állították le az üzemanyag-szállítást a szivárgás észlelése után?
• Hány napon át szállítottak üzemanyagot a Százhalombatta–Pécs csővezetéken a szivárgás tudatában?
• Miért nem a MOL számára ismert teljes, legalább 300 köbméter üzemanyaghiányt jelentették, mint potenciális szennyezést a hatóságok felé? Reális-e, hogy 60 bar nyomás esetén több lyuk van egyszerre a csövön? Volt erre már valaha példa? Ez azért fontos, mert amikor Önök megtalálták a szivárgást, csupán 10 köbméter kiömlését jelentették be a hatóságok felé, pedig ismert volt, hogy legalább 300 köbméteres a hiány.
• Hány köbméter, ill. liter üzemanyag folyt ki a szivárgás észlelését követően a 487 köbméterből a szivárgás helyének október 16-i megtalálásáig? Kérjük, ezt az értéket olyan pontosággal adják meg, amennyire csak lehet.
• A szivárgás detektálását követő leállás, majd az azt követő újraindítás után mennyi üzemanyagot szállítottak a vezetéken, amikor a MOL által adott interjúk szerint a legfontosabb cél a szivárgás helyének megállapítása és a szennyezés megakadályozása volt?
• Milyen protokoll, szakmai érvek mentén született az a döntés, hogy újraindítják a szállítást, és hogy a keresést heteken át, jelentős szivárgás mellett folytatják?

Továbbá a Greenpeace az alábbi tisztítási kérdésekben is választ vár:

• Mi a szennyezett területre meghatározott kármentesítési célérték, ez mennyivel jelentősebb, mint a normál (B) határérték az izolációs fallal lehatárolt területen belül?
• Mit vállal a MOL, mennyire tisztítják meg a területet? Milyen koncentrációban hagynak szennyezést a helyszínen, vállalnak szigorúbb értéket, mint a jelenlegi kármentesítési célérték, ami sokszorosa lehet a normál szennyezettségi határértéknek?
• A gárdonyi önkormányzati meghallgatáson elhangzott, hogy a talajrészecskékhez tapadt szennyezést (pl. PAH) a jelenlegi mentesítés nem tisztítja meg. Milyen terveik vannak ennek a kárnak a mentesítésére? Valóban fogják-e folytatni a szennyezett terület megtisztítását, mint ahogy azt a MOL képviselője megígérte az Átlátszó videójában? Mikor ismerhetjük meg ennek az ütemtervét?
• Van-e a MOL-nak ismerete arról, hogy vertikálisan, azaz a 16 méteres agyagos réteg alatt milyen mértékben terjedt el a szennyezettség?

A levél végén Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője így fogalmaz:

„Nagyon köszönjük, hogy válaszaikkal segítenek tisztán látni ebben az ügyben, és ezzel végre környezetvédelmi szempontból felelősen kezelik a kialakult helyzetet. Ez mindannyiunk közös érdeke.”

A sajtóközleményt és a kép forrása: GreenPeace Magyarország, a kép szerzője: Greenpeace / Dörgő Zsuzsi

A Több száz tonna üzemanyag szivárgott ki – miért nem értesítette a MOL a hatóságokat? bejegyzés először Sajtóközlemények-én jelent meg.