Az Európai Bizottság egy új jogalkotási csomagot terjesztett elő: megszünteti az orosz gázt és olajat importáló szerződéseket, fokozatosan, de biztosan, 2027 végéig . A cél világos: az EU így megszabadulna az orosz energiára való függőségétől, ami eddig gazdasági és politikai kockázatokat okozott.
Hogyan fog kinézni a leállás?
- Új szerződések – Az orosz gázra vonatkozó megállapodások már 2026. január 1-től nem köthetők EU-s cégekkel .
- Rövid távú szerződések (12 hónapnál rövidebbek) – ezek legkésőbb 2026. június 17-ig lejárnak .
- Hosszú távú szerződések – ezek csak 2027 végére szűnnek meg, esetenként további időt adnak a szárazföldi, gázt szállító tagállamoknak .
- Orosz olajimport – ehhez minden érintett ország diverzifikációs tervet nyújt be, és 2027 végéig teljesen leállítja a behozatalt.
Miért fontos ez az EU számára?
- Energiafüggetlenség: az EU célja, hogy önállóbb legyen, ne függjék egyetlen országtól sem, különösen ha az geopolitikai nyomással él .
- Biztonságosabb ellátás: ha leáll az orosz gáz, nem lehet zsarolásra használni .
- Dekarbonizáció és versenyképesség: a fosszilis energia visszaszorítása a zöld átállásnak is szolgál .
Vannak vitás pontok?
Igen. Hazánk – Magyarország – és Szlovákia még mindig orosz gázra támaszkodik, így támogatásuk kérdéses a tervhez. A Bizottság ezért kereskedelmi jogi alapokra helyezi a javaslatot, amit nem lehet csak egyetlen ország vétójával blokkolni. Azaz, ha legalább 15 tagállam (65% népesség) támogatja, már elfogadható lesz a törvény.
Az Európai Bizottság most azt javasolja, hogy az uniós tagállamok és cégek – ha már van érvényben lévő hosszú távú gázszerződésük Oroszországgal – hivatkozhassanak „force majeure”-re annak érdekében, hogy jogszerűen kiléphessenek ezekből a szerződésekből. Vagyis, mivel Oroszország az energiaszállítást fegyverként használta, és ez rendkívüli körülménynek minősül, az EU-s cégeknek ne kelljen büntetést vagy kártérítést fizetniük a szerződésbontás miatt.
A „force majeure” (ejtsd: fórsz mázsőr) francia kifejezés, amely szó szerint „erősebb hatalom”-at jelent, és a jogban „vis maior”-ként szokták fordítani, vagyis elkerülhetetlen, előre nem látható, rendkívüli eseményekre utal, amelyekre egyik fél sem lehet hatással. Ilyen lehet például egy háború, természeti katasztrófa, világjárvány, vagy éppen egy olyan geopolitikai helyzet, amely lehetetlenné teszi a szerződés betartását.
A Bizottság ezzel lehetővé tenné, hogy az uniós vállalatok jogilag védett módon, következmények nélkül felmondhassák az orosz energiaszállítókhoz kötődő szerződéseiket. Tehát nem az történik, hogy „csak úgy” megszüntetik ezeket a megállapodásokat, hanem a „force majeure” jogi eszközével, ami lehetővé teszi, hogy a szerződés törvényes keretek között megszűnjön – mert az adott helyzetben a teljesítése már nem elvárható.
Mi a következmény?
Az orosz gáz részaránya 2021-ben még 45 %, 2024-re pedig 19 %-ra csökkent. Az EU ezek után tovább csökkentené, és építene be LNG-piacokat (például az Egyesült Államoktól), valamint alternatív energiaforrásokat.
A Bizottság eredeti közleménye itt olvasható
