Megrázó valóság bontakozik ki a pszichiátriák falai között: egyre több magyar gyermek okoz szándékosan testi fájdalmat magának, és ez már nem ritka kivétel, hanem napi szintű jelenség.
Dr. Várnai Nikoletta, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika gyermekpszichiátere szerint a gyerekek gyakran kiskamasz korban kezdenek önsebzésbe, hogy enyhítsék a bennük tomboló szorongást vagy azt az elviselhetetlen belső ürességet, ami rájuk telepszik.
„Az önsértés egy segélykiáltás, amit mindig komolyan kell venni” – hangsúlyozza a főorvos.
A módszerek sokkolóak: vagdosás, égetés, ütlegelés, hajtépés. A pszichiátriai osztályon húsz éve még hetente egy-két ilyen esettel találkoztak. Mostanra ez napi szinten négy-öt gyereket jelent. Sokan közülük már a sürgősségin kötnek ki, annyira súlyos sérüléseket okoznak maguknak.
A lányok gyakrabban önsértők, de a fiúk esetében sokszor durvább a fájdalomokozás. Leginkább a 16-17 éveseknél fordul elő, de nem ritka már a 12-13 évesek között sem – és akár egy teljesen „átlagos”, stabil hátterű gyerek is áldozatául eshet, ha életében komoly stresszhelyzettel találja szemben magát.
Miért történik mindez?
Mert – ahogyan az érintettek gyakran fogalmaznak – „legalább a fizikai fájdalom kizökkent az ürességből”. A testi seb átmenetileg enyhíti a lelki kínt, amit depresszió, evészavar, szorongás vagy súlyosabb pszichiátriai problémák is okozhatnak. Az okok összetettek: genetikai hajlam, nehéz családi helyzet, rossz példák, szociális problémák, a közösségi média káros hatásai – köztük a zaklatás vagy az önsértést „normalizáló” tartalmak.
A gyerekek egymás közt is beszélnek róla, sőt, gyakran tanácsokat adnak, hogyan csinálják. Mindez egy olyan világban történik, ahol a fiatalok mindennapjaiban már jelen van a háború, a járvány és a klímaválság is. A biztonságérzet elveszett – otthon, az iskolában, mindenhol.
Az önsértés nem évszakhoz kötött
– a klinikákra folyamatosan érkeznek új esetek. Vannak, akik épp a vakációban sértik meg magukat, mert hiányoznak az iskolai keretek. Másoknál épp az iskolaidő a kiváltó tényező, a túlzott nyomás, a kortársak, a megfelelési kényszer miatt.
A legfontosabb: ha egy gyerek bántja magát, azt sosem szabad elbagatellizálni!
Dr. Várnai Nikoletta szerint az önsebzés könnyen krízishelyzetekre adott megszokássá válhat – és akár öngyilkossági kísérletbe is torkollhat.
Szülőként intő jel lehet, ha a gyerek nem hajlandó nyáron pólót vagy rövidnadrágot viselni, ha bezárkózik, romlik a teljesítménye, elhanyagolja barátait. Még súlyosabb, ha a szennyesben véres ruhadarabot találunk, vagy pengét, borotvát a szobájában.
Mit tehet ilyenkor a szülő?
Keressen alkalmat a beszélgetésre, lehetőleg egy közös program során, figyeljen minden jelzésre. „Egy kamasznál minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre” – hangsúlyozza a pszichiáter. Az ilyen pillanatok életmentők lehetnek.
Fontos, hogy a gyerek ne érezze magát hibásnak. A szülő legyen nyitott, támogató – és ha kell, ne féljen segítséget kérni! Házi gyermekorvos, iskolapszichológus, pedagógiai szakszolgálat, családterapeuta – mind segíthet. Súlyosabb esetben azonnal orvosi ellátásra van szükség.
További információk: Semmelweis Egyetem
