Gondoltad volna, hogy már minden tizedik honfitársunk dolgozott határainkon túl? A magyar munkavállalók jelentős része szerzett már tapasztalatot külföldön és még többen fontolgatják meglépni a külföldi munkavállalást. A legtöbben német, brit, osztrák vagy francia földön próbáltak szerencsét. Mi motiválja őket elsősorban? Természetesen a jobb fizetés lehetősége, de nem elhanyagolható szempont a kulturális horizont tágítása és a nyelvtudás fejlesztése sem. Vajon mennyire tartós ez a tendencia? A Profession.hu nemrég közzétett reprezentatív kutatása érdekes képet fest a magyar munkavállalók külföldi ambícióiról
Külföldi Munka: Pénz, Kalandozás, vagy Sima Beilleszkedés?
Miért vág neki egyre több honfitársunk a külföldi munkának? Egy friss felmérés szerint már minden tizedik magyar munkavállaló rendelkezik külföldi tapasztalattal, és a legtöbben Németországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában vagy Franciaországban próbálnak szerencsét. Bár a pénzkereseti lehetőség továbbra is kiemelkedő motiváció – a válaszadók több mint harmada jelölte meg elsődleges okként –, nem ez az egyetlen vonzerő. A kulturális és nyelvi ismeretek bővítése, a szakmai fejlődés és a jobb életkörülmények reménye is sokakat csábít a határontúli kalandba. Az álláskeresés folyamata általában három hónapot vesz igénybe, és az esetek felében egy már kint élő ismerős, barát segít a sikeres elhelyezkedésben, de a fejvadász cégek és a munkaadói delegálás is gyakori.
A Nagy Teszt: Honvágy és Beilleszkedés Külföldön
A külföldre költözés nem mentes az érzelmi kihívásoktól: a felmérés döbbenetes adatokat tárt fel a honvágyról. Tízből hat dolgozó számolt be erős honvágyról, és csak minden ötödik mondhatta el, hogy egyáltalán nem szembesült ezzel az érzéssel. Különösen a nők és a kistelepülésekről érkezők körében magasabb a honvágyban szenvedők aránya. Azonban a honvágy ellenére meglepő, hogy a beilleszkedés az új közegbe sokkal gördülékenyebben megy. A válaszadók 62%-a jelezte, hogy gond nélkül, teljes mértékben tudott integrálódni a kinti közösségbe, és mindössze 8%-uk számolt be jelentős nehézségekről ezen a téren. A nyelvi akadályok (tízből négy válaszadó) és az emberi kapcsolatok kialakításának nehézségei (tízből három) azonban továbbra is komoly kihívást jelentenek.
„A kutatás eredményei alapján a pénz motiválja leginkább a külföldi munkavállalást, viszont a szakmai fejlődés lehetősége is bekerült a három legfontosabb tényező közé. A válaszadók véleménye – függetlenül attól, hogy eredetileg emiatt vállaltak-e Magyarországon kívüli munkát – szinte egyöntetű abban, hogy a más országokban szerzett tapasztalatok nagyon jó lehetőséget ad a szakmai kompetenciák fejlesztésére, és sokak számára ez új perspektívákat kínál a karrierjükben: tízből nyolc megkérdezett nyilatkozott így. A kétharmaduk visszatért Magyarországra, hogy itthon hasznosítsa a külföldön megszerzett tudást és 40 százalékuk pedig a jövőben is tervez majd az országon kívül munkát vállalni.” – állítja Dencső Blanka, a Profession.hu piackutatási és üzletfejlesztési szakértője
Megéri a Kockázat? Életminőség, Karrier és Visszatérés
A befektetett energia és a leküzdött akadályok ellenére a külföldi munkavállalás a legtöbb esetben kifizetődik. Tízből hét külföldön dolgozó magyar szerint javult az életminősége a korábbihoz képest, közülük minden második jelentős mértékben. Szinte egyöntetű a vélemény (tízből nyolc válaszadó szerint), hogy a más országokban szerzett tapasztalatok kiváló lehetőséget biztosítanak a szakmai kompetenciák fejlesztésére és új perspektívákat nyitnak meg a karrierben. A külföldi munka általában néhány hónaptól néhány évig tart, és a dolgozók kétharmada végül visszatér Magyarországra, hogy itthon hasznosítsa a megszerzett tudást. Érdekes módon 40% a jövőben is tervez külföldi munkát vállalni, ami arra utal, hogy a mobilitás a magyar munkaerőpiac szerves részévé vált.
Elvándorlás a Kelet-Európai Országokból az EU Csatlakozás Óta – Magyarország Helyzete
Az Európai Uniós csatlakozás, különösen a 2004-es és 2007-es bővítési hullám, nem csupán a tőkék, de a munkaerő szabad áramlását is lehetővé tette a korábbi Kelet-Európai, szovjet befolyás alatt álló országok számára. Ez a történelmi lehetőség jelentős mértékű elvándorlást indított el Nyugat-Európa gazdagabb államai felé, melynek fő mozgatórugója a magasabb bérek, a jobb életkörülmények és a szakmai előmeneteli lehetőségek ígérete volt.
Az elvándorlás volumene országonként eltérő volt, de arányaiban a leginkább érintett államok közé tartozott például Lengyelország, Románia, Bulgária, Litvánia vagy Lettország. Ezekben az országokban nem ritka, hogy a lakosság 10-20%-a is külföldön él és dolgozik az EU-s csatlakozás óta. Az elvándorlás komoly kihívások elé állítja ezeket az országokat a demográfiai hanyatlás és a képzett munkaerő (ún. „brain drain”) hiánya miatt.
Magyarország is érintett volt ebben a folyamatban. Bár az elvándorlás mértéke egyes régiós társaihoz képest mérsékeltebbnek mondható, arányaiban valahol a középmezőnyben helyezkedik el. A pontos számok nehezen mondhatók meg a visszavándorlás és a külföldi anyakönyvezés eltérései miatt. Becslések szerint több százezer magyar – egyes források szerint akár félmillió fölötti – hagyta el az országot tartósan a jobb élet reményében. A célországok jellemzően Németország, Ausztria és az Egyesült Királyság (különösen a Brexit előtti időszakban) voltak. Ez megegyezik a cikkben említett legnépszerűbb célországokkal.
Összességében az elvándorlás komplex jelenség. Míg egyrészt kihívásokat (munkaerőhiány, demográfiai öregedés) jelent a kibocsátó országok számára, másrészt jelentős előnyöket is hozhat. Ilyenek például a hazautalások, amelyek hozzájárulnak a hazai gazdasághoz, vagy a visszatérő migránsok által hozott friss tudás, készségek és nemzetközi tapasztalatok, amelyek a hazai munkaerőpiacot gazdagíthatják. Magyarország helyzete is ezt a kettősséget tükrözi, ahol a külföldi tapasztalatok egyre inkább beépülnek a hazai karrierutakba.
