Nem faültetvények, nem biomasszabányák – hanem élő, lélegző ökoszisztémák.
Ezt az üzenetet próbálja eljuttatni a döntéshozókhoz a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége. Ezúttal az Európai Bizottságnál kezdeményezett eljárást a magyarországi erdőgazdálkodási gyakorlat miatt. A szövetség szerint a természetvédelem súlyosan sérül, amikor a védett erdők tarvágása könnyített szabályozással történhet.
Az erdők, ezen belül a védett erdők ügye az utóbbi hónapokban különös figyelmet kapott. A civil tiltakozások és a köztársasági elnök véleménye ellenére a parlamenti többség ragaszkodik hozzá, hogy a salátatörvényként elhíresült jogszabály értelmében könnyebb legyen a védett területeken az erdők tarvágása. Ezért a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége az Európai Bizottsághoz fordult annak érdekében, hogy a Natura 2000 területeken az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének megfelelően minden erdőgazdálkodási tevékenység előtt kötelező legyen az előzetes hatásbecslés végzése. – áll a közleményükben.
Mindez annak ellenére zajlik, hogy a civil társadalom és a köztársasági elnök is egyértelműen ellenezte a „salátatörvényként” elhíresült szabályozást, amely megkönnyíti az állami és védett erdők kitermelését – akár Natura 2000-es területeken is. A jelenlegi jogi keretek mellett a 10 éves erdőgazdálkodási tervek gyakorlatilag automatikusan zöld utat kapnak, még akkor is, ha nem szolgálják a természetvédelmet.
A szövetség szerint az állami erdőterületeken – amelyek a Natura 2000 hálózat 78%-át teszik ki – a pusztítás mértéke aggasztó. Egy 2024 decemberében nyilvánosságra hozott kutatás szerint a 20 méternél magasabb erdők lombkorona-borítása 2021 után nagyrészt (64%-ban) ezekben az állami erdőkben csökkent. Sőt, még a védett és nem védett erdők között is alig van különbség: a lombkorona fogyása majdnem azonos arányú, ami arra utal, hogy a védelem sok esetben csak papíron létezik.
Kun Zoltán, a szövetség elnöke így fogalmazott:
„Elsősorban az állami erdők esetében szeretnénk elérni, hogy a hazai illetékesek végre úgy tekintsenek erdeinkre, mint a köz szolgálatában álló, a faanyagtermelésen túl számtalan ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó élőhelyekre. Erdeink nem csupán a biogazdasági célokat szolgáló biomasszabányák, hanem komplex ökoszisztémák, amelyek segíthetnek a hazánk által vállalt természetvédelmi és klímacélok elérésében.”
Bár Magyarország az uniós csatlakozáskor átvette az élőhelyvédelmi irányelvet, a gyakorlati előrelépés minimális: az Agrárminisztérium szerint a 2 millió hektárnyi hazai erdőterületből mindössze 355 hektár számít valóban természetes erdőnek.
Az Erdőszeretet Szövetség, több civil szervezettel együtt, petíciót indított az állami tarvágásos gyakorlatok ellen. Az egyik kulcskövetelésük, hogy szűnjön meg az a helyzet, melyben az állami erdészeteknek közvetlen gazdasági érdeke fűződik a természet rombolásához. Az Ipolyerdő Zrt. példáját hozták fel, mint olyan állami szereplőt, ahol szerintük sürgős változásra van szükség.
Miközben a társadalmi ellenállás nő, a gazdálkodói érdekek még mindig dominálnak. A jelenleg társadalmi egyeztetés alatt álló EU Biogazdasági Stratégia sajnos szintén azt vetíti előre, hogy az anyagi haszon reményében a biodiverzitás háttérbe szorul.
Kun Zoltán emlékeztet:
„Szeretnénk emlékeztetni az erdészeti hatóságot és az Agrárminisztériumot az alkotmánybíróság 14/2020. (VII. 6.) határozatára, amely kimondta, hogy a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában, amivel az állami tulajdonú erdők esetében semmilyen alapvető jog vagy alkotmányos érték nem állítható szembe, ekként az alkotmányosan nem igazolható.”
A civil szervezetek egyértelmű üzenete: a természet védelme nem lehet másodlagos szempont. Az erdők nem pusztán faanyag-források – hanem a jövő zálogai.
