A napokban országszerte ballagtak a középiskolások – ilyenkor kevesen gondolnak arra, hogy e megható ünnep valójában a Selmecbányai Akadémiáról ered. A magyar diákélet egyik legnemesebb szokásáról, a Valétálásról az elsÅ‘ Ãrásos emlék 1830-ból származik. Ennek módosulása, a ballagás a II. világháború után soproni közvetÃtéssel terjedt el az ország más felsÅ‘- és középfokú oktatási intézményeiben is.
A valétálás nem csupán búcsú egy intézménytől, hanem a közösségtől, a várostól, sőt egy életszakasztól való elválás is. Május 10-én a Soproni Egyetem végzős hallgatói is méltóságteljes keretek között vesznek majd búcsút Alma Materüktől, a selmeci hagyományok szellemében megszervezett Valétálás során.
Sopron utcáit ismét betöltik majd a selmeci diáknóták, a városon végigvonuló valétáló menet ünnepi hangulata, a városlakók, családtagok és egyetemi polgárok közösen lehetnek tanúi a jövő mérnökeinek szimbolikus útra kelésének.
A Soproni Egyetem végzÅ‘sei új életútra indulnak – olyan pályákra, ahol a Sopronban megszerzett tudás és emberi értékek szilárd alapként kÃsérik majd Å‘ket. Soproni egyetemistának lenni nemcsak a múlt tiszteletét, hanem jövőépÃtÅ‘ erkölcsi alapokat is jelent: fedhetetlenséget, bajtársiasságot, és a közösség iránti hűséget.
Május 10-én szombaton 19 órakor a Soproni Egyetem főépülete előtt sorakoznak fel a végzós hallgatókés az őket búcsúztató alsóbb évesek. Az ünnepi beszédek után az egyetem rektora szimbolikusan kitárja az egyetem kapuját és a valétamenet megindul.  Este kilenc óra után a város polgármestere búcsúztatja a végzősöket, akik megemlékeznek Soproni Thurner Mihályról is, arról a személyről, aki az Alma Matert Sopronba befogadta. A búcsú záróakkordja, a Valétabál már a selmeci idők óta.
